A textiliparban kevés anyagról esik mostanában annyi szó, mint a műselyemről. Szakemberek előadásokat tartanak róla, a nagyközönségnek kiállításokon mutatják be különböző alkalmazásait és a divatkereskedésekben a felső tízezrek épp olyan lelkes vevői, mint a kevésbbé tehetősek.

Pedig a műselyem története alig 40 éves múltra tekinthet vissza. Igaz, hogy az angol Hooke Róbert már 1635-ben említ egy eljárást, mellyel enyvszerű oldatból selyemhez hasonló fonalat tud előállítani. De minthogy közelebbi adatokat nem közölt, eljárása feledésbe ment. Később, 1734-ben, Réaumur, a hőmérő feltalálója, próbált üvegszálakból selyemfényű szöveteket előállítani, de e kísérletek az üveg törékenysége miatt nem sikerültek.

A mai műselyemipar megalapítójául gróf Chardonnet Hilaire francia vegyészt tekinthetjük, ki 1884-ben szabadalmat nyert műselyemnek nitrocellulózból való előállítására és aki nevét Magyarországon is megörökítette a sárvári műselyemgyár felállításával.

Azóta rohamosan fejlődött ez az új iparág és az utolsó 25 év alatt valóságos diadalmenetben hódította meg a világot. Mai fejlettségéről a következő statisztikai adatok nyújtanak némi felvilágosítást.

Műselyem termelés 1000 kg-okban:

Év                              Mennyiség

1900                             1000
1920                          25.000
1905                             5000
1925                          70.000
1910                             8000
1930                      200.000 (becslés)
1915                          13.500

Érdekes tünet, hogy a természetes selyem fogyasztása a műselyem térhódítása ellenére nem csökkent, hanem emelkedett, az 1914. évi 22 millió kg fogyasztásról az 1927. évi 47 millió kgra. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy az olcsó műselyem a kevéssé tehetős rétegekkel is megkedveltette a selyemárúkat, míg a vagyonosabb társadalmi osztályok továbbra is az igazi selyemhez ragaszkodtak, sőt aránylagos olcsóbbodása és a könnyű szöveteknek kedvező divat miatt pamut és gyapjúárukkal szemben előnyben részesítettek.