Teleszky János, a 33-as országos bizottság kebeléből kiküldött 6-os albizottság elnöke, a kormány pénzügyi tanácsadója, szeptember hó 25-én Pénzügyi helyzetünk és feladataink címmel cikket irt a Budapesti Hirlap-ba.
A cikk előljáróban megállapitja, hogy a 33-as országos bizottság az államháztartás egyensulyának biztositása érdekében szükségessé vált munkáját befejezte és most sor kerülhet azokra a gazdasági intézkedésekre, melyek hivatva vannak a lakosság megélhetését biztos alapokra fektetni. Teleszky szerint az államháztartás egyensulyának helyreállitása volt a legelső feladat, többek közt azért is, mert egy külföldi kölcsön alapja csakis a kiegyensulyozott állami költségvetés lehet.
A cikk további részében Teleszky szembeszáll azokkal, akik az inflációt (fedezetlen papirpénz kibocsátását, tehát a bankóprés meginditását) hirdetik és megállapitja, hogy a legsulyosabb adóztatás sem jelent a lakosság zömére és jövőjére nézve olyan áldozatot, mint az infláció, melynek szörnyű pusztitását egyszer már végigéltük.
Ezután Teleszky az állam jelenlegi pénzügyi helyzetéről a következő képet festi: Az államháztartás előrelátható hiánya az 1931-32. évben az állami üzemek nélkül 117.5 millió pengőre rug. Ezt az összeget fedezik a közalkalmazottak illetményeinek csökkentéséből, a forgalmiadónak, a cukoradónak, a magánalkalmazottak külön adójának és az illetékeknek felemeléséből, továbbá a házszükségadóból és a jövedelemadó után kivetett szükségadóból várható összegek, melyeket 133.9 millió pengőre irányoztak elő. Itt tehát 16.4 millió pengő többlet mutatkozik, ez és az egyes minisztériumokban elhatározott történések szükségesek lesznek az évközben még felmerülő kiadások fedezésére, igy a nagyarányu inségakció költségeire.
A felsorolt adatok alapján Teleszky megállapitja, hogy a helyzet sulyos, de nem kétségbeejtő és a 33-as bizottság által elhatározott intézkedésekre okvetlenül szükség volt. Joggal remélhető, hogy az államháztartás egyensulya biztositható lesz, még akkor is, ha az állami bevételek bizonyos mértékben elmaradnának az előirányzott összegektől.
Az állami költségvetés hiányán kivül 420-450 pengőre kell tenni az államnak a multból eredő függő kötelezettségeit. Ez a tartozás a költségvetés keretében nem rendezhető, de nincs is reá szükség. Ez az összeg csak hosszúlejáratu kölcsön felvétele utján rendezhető, addig pedig a függő kölcsönök meghosszabbitandók.
A cikk végén Teleszky felsorolja mindazokat a szükséges lépéseket, melyek a közgazdasági élet megerősitésre szolgálnak.
