Polnay méltóságos úr a pesti éjszakában

Kis ceruzarajz egy pesti karrierről

Az egyik dunaparti szálloda halljában mintegy tíz nappal ezelőtt megjelent egy fiatalember és szobát kért. A portás elkezdett hümmögni, hímezett – hámozott, hogy nem tudja, hogy van-e üres szoba, a fiatalember azonban önérzetes hangon rákiáltott:
- Azt hiszi kérem, hogy talán nincs pénzem? Idenézzen!
Azzal egy köteg ezres bankjegyet vett ki a zsebéből és odatartotta a portás orra alá. A portás majdnem szívszélhűdést kapott a meghatottságtól és természetesen azonnal volt szoba. A fiatalembert a legfényesebb portási segédlettel fölkísérték az egyik első emeleti apartemenba és odalent boldogan beírták a nevét a vendégkönyvbe:méltóságos Polnay Péter úr.

Méltóságos Polnay Péter út aznap délelőtt vett föl egy előkelő budapesti ügyvéd irodájában 160.000 pengőt készpénzben. A mai viszonyok között épenséggel nem megvetendő összeget a tragikus halálu Beretvás Lajos hagyta örökségképen a fiatal emberre, mint megmaradt vagyonának kétharmadát. Polnay Péter, Polnay Jenőnek, az Atlantica Trust elnökének, s a kommunizmus bukása után megalakult kormány egynapos közélelmezési miniszterének fia ekkora összeget soha életéven nem látott még messziről sem.

A pesti éjszakában pedig villámgyorsan terjedt el a híre annak, hogy a kapitányból – így nevezték a fiatalembert ugyanis azóta, hogy apjának egy kereskedelmi hajóján teljesített néhány hónapig szolgálatot. – császár lett. ( Így nevezi a pesti lokál argo zokat, akik nagy számlát csinálnak és nagy borravalót adnak. Polnay méltóságos úr máról holnapra a legnevezetesebb vendég lett: valósággal telefonszolgálat ellenőrizte, hogy a legfrissebb sütetű méltóságos úr az éjszaka melyik részében, hol tartózkodik, s a lokáltulajdonosok egymásnak ígértek províziót, csak küldjék nekik is oda egy félórára a pesti éjszaka egyetlen császárát…Mert azt talán fölösleges mondanom, hogy Péter méltóságos úr kizárólag franciapezsgőt ivott…Így lesznek az elsőkből az utolsók – és viszont.

Vannak emberek, akiknek jól áll a sok pénz. A fiatal Péter méltóságos úrnak állítólag nem jól állhatott százhatvanezer. Túlhangosan hirdette és valahogy úgy dobálta, olyan görcsösen összeszorított marokkal, hogy nem jutott belőle senkinek sem. A pincérek sziszegő alázattal szolgáltál ki, s a fiatal Péter méltóságos hiába integetett jobbra – balra ismerőseinek, senki sem tisztelte meg hogy az asztalához üljön, s vele egy pezsgőt megigyék …Mialatt pedig itta a francia pezsgőt és szúrta a pénzt – azalatt a nővére Polnay Lucy Párisban nem nagyon dobálta a pénzt… (Egy csomag cigarettával és egy kis üveg parfömmel a retiküljében az utolsó frankjain 20 geam ecronált vett egy patikában…)

Polnay méltóságos úr azonban nem küldött a nővérének egy centimeot sem. Szombaton délelőtt bement egy Váci utcai autókereskedésbe, kiválasztott magának egy luxus cabriolettet, kifizetett érte készpénzben 26.000 pengőt, fölcsapta fejére a kéményseprő sapkát, beült a hajlongó soffőr mellé és elstartolt, amint mondják, Hollandia felé. A pesti lokáltulajdonosok állítólag megvesztegettél a soffőrt, hogy még Magyarországon akadjon el valahogy. Két nap óta felére esett a bevételük valamennyiüknek.