|
Ma délben tesz esküt a Károlyi-kormány
A magyar parlamentarizmus történetében nem tudunk rá példát, hogy egy miniszterelnök ugy hagyott volna ott csapot-papot, amint azt gróf Bethlen István cselekedte. A közvéleménybe tiz esztendő óta céltudatosan oltották be azt a hitet, hogy Csonka-Magyarország léte-nemléte, jelene-jövője egy ember, egy név, egy rendszer, egyszóval Bethlen, ha Ő nincs – futi Hungaria, ha Ő a sorsa akarata vagy szeszély folytán távozik - , utána az özönviz következik.
Tiz év óta hétről-hétre szembeszálltunk ezzel a társadalom önbizalmát sorvasztó, önérzetét fölőrlő, cselekvőképességét megbénitó balhiedelemmel, amely a szellemi kiskoruság kényszerzubbonyába préselte a nemzetet. Harcunk, elismerjük, szélmalomharc volt. Hiába igyekeztünk uszni az ár ellen, elsodort a víz. Most aztán, a választás után, amelyen tulnyomó többséget szerzett, zsebében a parlament teljhatalmat biztosító fölhatalmazásával, az ország legsulyosabb megpróbáltatásainak napjaiban. Bethlen István veszi kalapját, felöltőjét és elmegy, mint egy hotelvendég.
Miniszterei, államtitkárai, párturalmának egész apparátusa éppen olyan kevéssé értik, sejtik, tudják angolos távozásának okát, mint az istenadta nép, amely már beletörődött, hogy tátott szájjal bámuljon megtörtént események után. Valójában ez a titokzatosság, ez a sok kérdőjel, ez a pillanatnyilag megfejthetetlen keresztrejtvény jobban jellemzi a kort, amelynek őse és hőse a volt miniszterelnök, mint a suttogó magyarázatok és fantasztikus találgatások szövevénye. Az eliramlott évek egész sereg homályban maradt ügyének adjuk hozzá Bethlen István lemondásának rejtelmeit és szolgáljon megnyugvásul számunkra az a tudat, hogy a miniszterelnök meghitt munkatársai éppen oly kevéssé jólértesültek, mint e sorok irója vagy olvasója. Megy tehát Bethlen, vagy jön? Ugy megy, mintha jönne? A nyilt választójog és a titkos politika hazájában e kérdésekre hiába vár választ a nyilvánosság.
Részvétteljes érdeklődésünk a buskomoly Károlyi Gyuláé, aki holnap Bethlen István iróasztalához ül. Vajjon érzi-e, hogy a magyar történelem uj fejezetének iniciáléja az ő nevének kezdőbetűje? Még akkor is, ha a rendszer nem változik és a kormánya önmagába visszatérő görbe vonal lesz. Vajjon megérti-e, milyen anakronizmus a bucsuzó Bethlen hadiparancsa, hogy a rendszer szellemében, kormányzati módszereiben és célkitűzéseiben a régi marad? Melyik rendszer? A gazdasági talán, amely fejetetejére állította az államháztartás egyensulyát és kiszivta a magángazdaság életerejét? A politikai talán, amely nem szerve volt a nemzeti életnek, hanem parazitája, mert nem benne, hanem rajta élt?
E sorsdöntő pillanatokban olyan rendszer kell, amely keblére öleli az egész magyar rendszer emberiségét, megalázza a mohóságot és a kapzsiságot, megszeliditi a gonoszokat, kibékiti a szegényeket és megvigasztalja a szerencsétleneket. Véget kell vetni annak a rendszernek, amely az államot szembeállítja az állam polgáraival, az adóevőket az adófizetőkkel. Az állam érdeke nem lehet egyéb, mint mindnyájunk érdeke. Az állam függetlensége: mindnyájunk szabadsága. Az állam gazdasága: mindnyájunk jóléte. Az állam hatalma: mindnyájunk ereje.
Áldozatot hozunk az állam részére szabadságunkból, de csak azért, hogy megvédelmezhessük szabadságunkat, áldozatot hozunk vagyonunkból, munkánk eredményéből, de csak azért, hogy megvédje munkánkat és minden magyarnak kenyeret adjon, aki dolgozni akar. Károlyi Gyula válaszuton áll. Egyik ösvényről az ingovány lidércei, másikról az igazság nemtői hivják. Isten segítse őt a válaszuton és irgalmazzon a boldogtalan Magyarországnak!
Az uj kormány vasárnap délelőtt 11 órakor végleg megalakult. Károlyi Gyula gróf dezignált miniszterelnök ekkor küldötte át miniszterinek listáját a kormányzói kabinetirodába. Ez a lista a következő: Az uj kormány ma déli 12 órakor teszi le az esküt, a miniszteri kinevezések pedig a mai hivatalos lap rendkívüli kiadásában jelentek meg. Az uj kormány megalakítását négynapos kormányválság előzte meg. Már a mult héten megirtuk, hogy Bethlen miniszterelnök rövidesen lemond. A meglepetés ezek után csak az volt, hogy Bethlen helyett Károlyi Gyula gróf kapott szerdán megbizatást az uj kormány megalakítására.
Fokozta a szenzációt az a hírm hogy Bethlen az uj kormányban még a külügyminiszterséget sem vállalja el. Az izgalmas kormányválságnak ezek után öt fontos momentuma volt. Először Bethlennek az a kijelentése, hogy rendszer-, szellem-, vagy irányváltoztatásról nem lehet szó, legföljebb személyi változásokról; másodszor az a föltünő körülmény, hogy a pénzügyi tárca elvállalásától kezdettől fogva mindenki huzódozott; harmadszor, hogy a többi miniszteri tárcáért és a politikai államtitkárságokért valóságos versenyfutás indult meg két többségi párt különböző csoportjai és tagjai részéről; negyedszer, hogy a dezignált miniszterelnököt érthetően elkedvetlenítették a személyi nehézségek és emiatt a kormányzói kihallgatásról visszatérve, szombaton délután ½ 6 órakor nyilvánosságra hozta visszalépését; végül ötödször a Károlyi-kormány listájának a „megbizatás visszaadása” után alig egy óra mulva bekövetkezett elkészülése. Ugy történt itt is, amint az ötfölvonulásos klasszikus dráma szabályai előirják. A harmadik fölvonás bonyodalmai után a hős váratlan nehézségek elé kerül a negyedik fölvonásban, míg az ötödik fölvonásban megjelent a deus ex machina – gróf Bethlen István – és mindent rendbehozott. A megoldás végső eredménye mutatja majd meg, vajjon vigjáték vagy tragédia készült-e, vajjon alkalmas-e az uj kormány a gazdasági és pénzügyi válság megoldására, vagy pedig átmeneti kabinettel állunk-e szemben, amelyet rövidesen elmosnak a felénk tornyosuló események? A Károlyi-kormány összetétele mindenesetre Bethlen igaza mellett bizonyít: rendszer-, szellem- és irányváltozás itt csakugyan nem történt, kérdés viszont, vajjon az uj kormány mai összetételében meghozza-e azokat a „friss erőket és energiákat”, amelyeknek – ugyancsak Bethlen nyilatkozata szerint – az áldozatkészség maximumára kell majd birniok a nemzetet. |