Kiszámították, hogyha valaki napjában csak három deci tejjel vagy két zsemlyével többet vesz magához, mini amennyi testének egyensúlyi állapotban való tartásához szükséges, akkor már egyetlen év leforgása alatt tiz kilót hizhat! Hogy sok ember mégis állandóan „megtartja a súlyát”, az bizonyos helyes ösztönnek való önkéntelen engedelmességre vezethető vissza, amely a táplálkozásban betartatja a szükséges mértéket.
Az elhízás főoka tehát végeredményben mégis csak a túltáplálkozás, amely különösen olyan országokban fenyeget, ahol szeretik az édes tészták és sok sört isznak. A hosszú alvás és a testi megerőltetéstől való idegenkedés is elősegíti a zsírlerakódást. Sok embernek feltűnt már: miért hogy a nagy énekesek majdnem mind kövérek? Aki azonban ismeri az életmódjukat, hogy t. i. milyen féltő gonddal őrzik értékes hangszalagjaik épségét és hogyan óvakodnak a legkisebb megerőltetéstől is, az nem lesz meglepve e tény felett.
Aki tehát sokat eszik vagy lusta, az magára vessen, ha elhízik. Más megítélés alá esnek azonban azok, akik ártatlanok a dologban és kövérségük beteges hajlam következménye. Ezt a hajlamot az élet folyamán meg is lehel szerezni, de többnyire vele születik az emberrel. Itt már nagyon nehéz, a védekezés helyes módját eltalálni. Amiként hogy vannak emberek, akik akármennyit is esznek, nem híznak el és a táplálék valósággal „keresztül folyik” rajtuk, úgy vannak olyanok is, akikben - mint a francia mondás tartja – „a vér tüstént zsírrá válik” és a zsírképződés igen könnyen és gyorsan megy végbe.
Nagy szerepet játszik mindebben három, ú. n. belső szekréciós, vagyis olyan mirigy, amely termelt váladékát közvetlenül a vérbe ömleszti és a vér aztán elviszi magával szerte a testben, úgyhogy mindenütt kifejti a hatását. E belső szekréciós szerv: a pajzsmirigy, az agyalapi mirigy és az ivarmirigy. A pajzsmirigynek az a tulajdonsága, hogy gyorsítja az anyagcserét.
Ha tehát tökéletlenül működik, akkor az ételek megemésztése lassan történik és bőven van idő a zsír lerakódására. Az agyalapi mirigy bizonyos betegségei szintén elzsírosodást vonnak maguk után, míg az ivarmirigyeknek a hízással való összefüggése minden állattenyésztő előtt jól ismert, hiszen a háziállatokat éppen úgy szokták hizlalni, hogy ivarmirigyüket kiirtják, kasztrálják őket.
Az elhájasodásnak nemcsak esztétikai, hanem egyéb árnyoldalai is vannak. Csökken az izomerő, emésztési zavarok többnyire krónikus székrekedés – lépnek fel, a szív kifárad a hatalmasra nőtt test táplálásának fokozott feladatában és bizonyos szellemi tunyaság is gyakran bekövetkezik. Hogy ez a sok baj nem maradhat hatás nélkül az átlagos életkor kialakulására, az nyilvánvaló.
Valóban, a nagy életbiztosítótársaságok statisztikai munkálatai kiderítették, hogy a soványak általában hosszabb ideig élnek. Alig van kövér ember, aki a nyolcvan évet meghaladná és a matuzsálemi kort megérő kiválasztottak kizárólag a soványak és karcsúak közül kerültek ki eddig. A karcsúság utáni vágyban tehát történetesen olyan divattal állunk szemben, amelyért sok egyéb „divathóbortnak” meg lehet bocsátanunk.
Dr. Kovács György.
