Ahogy a hangot „adják” és „veszik”, az adóvevő 1.

A rádiózok legnagyobb része (nyugodtan mondhatjuk: 96 százaléka) belenyugodott a megváltoztathatatlanba és azt hiszi, hogy ő sohasem fogja megérteni azt a rejtélyes folyamatot, amelynek nyomán a mikrofón előtt elmondott szó, kiénekelt hang eljut a legmesszibb faluba is.

Misztikus és megmagyarázhatatlan dolognak tartják a legtöbben a rádiót és igen gyakori a felkiáltás, ha valaki magyarázatba kezd: „kérem, nekem ne is mondja el, mert én nem értem, mi az az anód, meg katód!...”

Kétségtelen, hogy az ilyen magyarázat helytelen. Ha ismeretlen szavakkal dobálózunk, ha idegen fogalmakat úgy említünk, mint ami magától értetődő, akkor nagyon rossz pedagógusok vagyunk. Az azonban szintén tarthatatlan állapot, hogy modern, művelt ember mitsem tudjon erről a nagyszerű találmányról s hogy lépten-nyomon hallja az ember azt a képtelenséget, hogy a rádiókészülékben felfogott hang a levegő útján jut el a felfogókészülékig. Ez egyszerűen nem igaz.

Ha mármost a tagadás után állítani is akarunk valamit, már a probléma mélyén vagyunk: hogyan jut el a hang az adóállomástól a vevőgépekig ? Nagyon tág, átvitt értelmű válaszunk az lehet: ahogyan a telefónból a másik állomáson a hallgatóig eljut.

Az egyik helyen belebeszélünk (rábeszélünk) a mikrofónba, ez aszerint, hogy milyen hang éri, több vagy kevesebb áramot enged a vezetékbe s a hallgatóban ez az ingadozó áramlás mozgást létesít, egy mágnes gyengébben vagy erősebben vonzza magához a fölé helyezett vékony vaslemezt s mert hogy ez az ingadozás igen gyors, a vaslemez rezegni kezd, megmozgatja a levegőt és hang keletkezik. Ez a telefón. A rádiónál ezek az alkatrészek valamennyien szerepelnek.

Sőt ugyanoly funkciót is végeznek. Ellenben s itt következik a nagy differencia s egyben a nagy sötétség – a beszédokozta mikrofón-áramingadozások nem mehetnek vezetéken a felvevőgépekig, a hallgatókig vagy ami ugyanaz a hangszórókig. Ma vezetéken futnának, akkor csak egyszerű telefónnal volna dolgunk. Ilyen is van: ez a telefonhírmondó. (Magyar találmány.)

A rádió azonban nem használ vezetéket, drót nélkül közvetíti a hangot. Hogyan? A mikrofónból érkező áram-ingadozásokat átalakítja elektromos rezgésekké. Erre különleges gépek szolgálnak, legújabban, sőt most már kizáróan az úgynevezett elektroncsövek végzik ezt a feladatot. Hogy ez miként megy végbe, azt momentán nem is szükséges tudnunk.

Elég, ha tudjuk, hogy a mikrofon áramából az elektróncső segélyével elektromos rezgések lesznek. Ezek a rezgések az adóállomás antennája és a föld között mennek végbe és közben szakadatlan gyors ütemben megütik az étert. (Ez az a láthatatlan, tapintatlan, súlytalan alap-„anyag”, amely kitölti a világűr minden parányi részét is s ami a fény rezgéseit is közvetíti.)

Ma egy vízfelületet apró ütésekkel illetünk, gyors hullámzásba kezd és a hullámzás tova terjed. Ugyanez áll az adóállomás rezgéseire is. Az antenna és a föld közötti rezgések megütik az étert, ez hullámzásra indul, a hullámzás terjed eljut mindenhová. Igy tehát a vevő gépekig is.