Az orditozó autó

A betörőkre és tolvajokra rossz idők járnak manapság. A technika előrehaladásával úgyszólván minden nap újabb és újabb szellemes találmányok teszik bizonytalanná és veszélyessé az idegen vagyon elleni merényleteket.

Legutóbb egy angol ajándékozta meg az emberiséget egy korszakalkotó találmánnyal, amely a praktikus életben beláthatatlan következményeket fog maga után vonni. A feltaláló, Walter Hymas, kis jelentéktelen emberke, akinek az ajka körül az állandó huncutkás mosoly nem sejteti, hogy a kis ember milyen komoly dolgokkal foglalkozik.

Walter Hymas határtalan lelkesedéssel nyilatkozik a találmányáról, amellyel - szerinte - az autótolvajlásokat végérvényesen lehetetlenné lehet tenni. A találmány, amelyet a feltaláló egész egyéni módon Ordíts fiam! névvel látott el, abból áll, hogy ha az autót illetéktelen, vagy tolvajkezek meg akarják indítani, a kocsi olyan bősz üvöltésbe kezd, hogy az egész környéket felveri. Ellenben, ha a tulajdonosa száll fel a gépre, az csak egészen halk kis hangot ad, amivel mintha azt mondaná: „Minden rendben!”

A találmány teljes egészében beváltotta a hozzáfűzött reményeket, mert az az autó, amelyikre Walter Hymas találmányát felszerelték, ha idegen ember akarja elvezetni, olyan üvöltést visz véghez, hogy aki hallja, azt hiszi, valami megkorbácsolt fenevad üvölt.

Az ordítás valóban hasonlít egy megkínzott teremtmény fájdalomkiáltásához. És amellett az üvöltő autó meg sem mozdul a helyéről idegen kéz alatt. De mikor Walter Hymas szállt be a kísérleti autóba, az abban a percen minden kiabálás nélkül engedelmeskedett és elindult.

Természetese nagy volt a csodálkozás amikor Mister Hymas bemutatta a találmányát és a feltaláló nevetve jegyezte meg: „Az autóm ismeri a gazdaját”. Az egész ravaszságnak az a nyitja, hogy Hymas egy alig észrevehető kis gombot rejtett el az autón, úgyhogy annak a helyét csak ő tudta megtalálni és ennek a gombnak a megnyomása különböző hangokat vált ki a kocsira szerelt készülékből.

Ezen a találmányon kívül azonban még van egynéhány hasonlóan meglepő dolga Mister Hymasnak, aki, úgy látszik, életcéljául tűzte ki, hogy a tudomány fegyvereivel tolvajok és betörök ellen harcoljon. Így például számos különböző védelmi berendezést dolgozott ki a betörők ellen.

Az egyik vakító fényárba borítja azt a szobát, amelyikbe betörő lopózott be, a másik pedig, ha valahol a házban bevernek egy ablakot, egy messze világító transzparenst gyújt meg a ház homlokzatán, amelyiken ez a szó áll: „Rendőrség!” a különböző ablakok pokoli koncertet rendeznek, egy elrejtett fényképezőgép pedig rögtön le is fényképezi a házba behatolt betörőt.

Ha a betörő el akarja vágni először a villanyvezetéket, az egész házat hangos ordítás tölti be és a betörő nem képes sem az ordítást elhallgattatni, sem a világosságot kioltani. Ha pedig az éjjeliőr elfelejtené az apparátus valamelyik kapcsológombját lekapcsolni, akkor egy titokzatos, de jól hallható „Ha!” figyelmezteti az elmulasztott kötelességre és az éjjeliőr azonnal pótolhatja a mulasztást.

Amint látjuk, a tiszteletreméltó Mister Hymas semmiről sem feledkezett meg és minden egyes ilyen védőberendezése úgy van megalkotva, hogy ha a betörő esetleg felfedezi a felszerelt alkalmatosságot és meg akarja semmisíteni, az csak annál nagyobb lármát csap. Ilyen alapon készítette el a gépkocsik figyelmeztető-berendezését is és most a tolvajokon a sor, hogy valami okosat kitaláljanak, hogy ezt a kellemetlen árulót hogyan hallgattassák el.