Mielőtt a fül betegségeiről beszélnénk, először legyünk tisztában azzal, hogy maga a fül micsoda. Ezt már aztán mindenki tudja! – gondolják magukban olvasóink. A fül: a hallás érzékszerve. Ez kétségtelenül igaz; csakhogy az emberi fül ezenkívül még valami másnak az érzékszerve is. Az egyensúlyérzéké, vagyis azé a rejtett érzékünké, amelynek segítségével állandóan tudomásunk van .

róla és ellenőrizni tudjuk, hogy melyik testrészünk abban a pillanatban milyen helyzetben van. Íme egy példa, amely megmagyarázza, hogy miről is van szó tulajdonképpen: Hunyjuk be a szemünket és mozgassuk a jobbkezünk ujjait bármilyen tetszésszerinti szeszélyes módon. Bármit is csinálunk velük, mindig pontosan meg tudjuk mondani, hogy mennyire vannak kifeszítve, begörbítve stb.

Olyan világosan érezzük a helyzetüket, mintha a szemünk előtt lennének, pedig se nem nézzük, sem a másik kezünkkel ki nem tapogatjuk őket! Ehhez hasonló érzékelések teszik lehetővé, hogy a térben tájékozódni tudunk, hogy nem veszítjük cl egyensúlyunkat. Ennek az érzékelésnek is a fülben van a székhelye.

Milyen az emberi fül felépítése? Legkívül van a fülkagyló. Ennek az lenne a szerepe, hogy ernyő módjára felfogja és összegyűjtse a hanghullámokat. Csakhogy minálunk - egyes állatokkal ellentétben - a fülkagyló eme jelentősége már nagyon alárendelt. Akinek hiányzik a fülkagylója, az nem hall rosszabbul, mint akinek megvan. A kagylóból a hallójárat vezet a fül belsejébe.

A hallójárat végén van a dobhártya, amely, elzárja az utat a mögötte fekvő kis dobüregbe. A dobhártyának a dobüreg felé tekintő felszínéről a három, apró hallócsontocska által alkotott lánc vezet el az ú. n. labirintushoz. A komplikáltan és különös kicirkalmazottsággal felépített labirintusban millió és millió idegvégződés sorakozik egymás mellett. A hallóidegekhez és az egyensúlyérzék idegeihez tartoznak ezek.

Világos, hogy a legtöbb ok, amely hallószervünket beteggé teheti, megbetegítheti az egyensúly érzékének a szervét is. A beteg ilyenkor szédül, fejfájásról panaszkodik, s ha a bántalom nagyobb fokú, nem képes az egyensúlyát megtartani, „forog körülötte a világ”, összeesik. Embernél nem gyakoriak ezek a tünetek, mert az egyensúlyérzék szerve mélyebben, rejtettebben fekszik a labirintusban, a kórokozó tényezők nehezebben férkőznek hozzá. Többnyire a fülnek hallószervi részéről, amely közvetlen szomszédságában fekszik, terjed rá a betegség.