A miniszterelnöknek most kellene megvalósítania szegedi programját

A képviselőház legutóbbi ülésének napirendi vitája során Szeder Ferenc szóbahozta, hogy gróf Károlyi Gyula miniszterelnök szegedi kormányának programjában az általános, titkos választójog is szerepelt. Szeder fölszólalásába belekapcsolódott Eckhardt Tibor napirendi beszéde, amelyben Eckhardt, aki mindkét év előtt, a bolsevizmus halálos nyarán. Károlyi Gyula kormányának államtitkár-sajtófőnöke volt, kijelentette, hogy a szegedi kormány a bolsevizmus leverése után a nyugati demokráciák állami berendezését akarta Magyarországon megvalósítani, amely természetesen a titkos választójogot is magábafoglalja.

Eckhardt Lázár Miklósra hivatkozott, aki a szegedi kormány nemzetmentő akciójának vezető publicistája volt és ugy a külföldi, mint az akkor rendelkezésre álló magyar sajtóban adott hangot a kormány célkitüzéseinek. Azok a kormányok, amelyek azóta uralomra jutottak – Ábrahám Dezső szegedi és Friedrich István kormányának kivételével – letértek a nemzeti demokrácia utjáról és ez az oka – mondotta Eckhardt - , hogy a gazdasági katasztrófát ma sulyos politikai válság is tetézi. Régi iratok közül előkerestük azt a proklamációt, amelyet Eckhardt Tibor szövegezett és Szegedről 1919 május 31-én gróf Károlyi Gyula miniszterelnök intézett a magyar nemzethez.

Csak három mondatot szakítunk ki belőle:
„A törvény uralmát, a jogfolytonosságot az államéletben helyreállítjuk, a végrehajtóhatalmat, a nemzeti hagyományokhoz híven, a művelt nyugati demokráciák szellemében gyakoroljuk… A mi célunk nem irányul egyes társadalmi osztályok érdekeinek előtérbetolására, egyik osztálynak a másik fölött való uralmára, hanem a nyugateurópai nemzetek társadalmi rendjének összhangban kivánjuk magyar hazánkban az általános jólét szilárd alapjait megvetni s a szükséges szociális reformok céltudatos megvalósításával a munkásosztály minden jogos igényét is kielégíteni. Mindezt meg kell tennünk a szeretet, a megértés, a magyar testvériség jegyében és minden hazafias polgárt össze kell forrasztanunk az értelmen és érzelmen egyaránt alapuló nemzeti gondolatban és a nyugateurópai civilizáció szolgálatában.”

Ezzel egyidőben a Bécsbe menekült magyar politikusok – köztük gróf Andrássy Gyula, gróf Bethlen István, Gratz Gusztáv, őrgróf Pallavicini György, gróf Sigray Antal, gróf Teleki Pál, gróf Zichy János – a Károlyi-kormány támogatására hivták föl a nemzetet, „amig ez az országos pártok bizalmára támaszkodó, alkotmányos kormány létrehozatala lehetővé nem válik, amelyet később a nemzetnek az általános szavazati jog alapján való megkérdezése után ez az alkotmányozó nemzetgyülésen képviseli, az egész nép akaratán alapuló végleges kormány fog fölváltani.” És előttünk fekszik Lázár Miklós egyik fölhivása is, amelyet akkor gróf Károlyi Gyulával és Eckhardt Tiborral egyetértően írt Szegeden s amelyet az ottani lapok vezetőhelyen közöltek. Aki ma párt-, osztály- vagy felekezeti politikát csinál Magyarországon: hazaáruló! Egyetlen politikát ismerünk: magyar politikát és ennek a politikának egyetlen célja van: visszaszerezni Magyarországot a magyar népnek…”

„Nincs családi érdek, nincs üzleti érdek, nincs mágnásérdek és parasztérdek, ne ismerjünk régi pártokat, küzdjünk le minden elfogultságot, ha kell, erőszakot véve a meggyőződésünkön, ne nézzünk a csillagokba, ne bámuljunk messzi fellegeket, csak Magyarországot lássuk, amely minden bünét levezekelte és a nemzetek Krisztusává nemesedett a fájdalomban. Hol az a becstelen, akinek más célja lehet, mint hogy az országot fölszabadítsa?...”

„Az ideiglenes magyar nemzeti kormány átérzi az idők írtózatos sulyát és ebből tanulságot kíván levonni a jövőre. A bolsevizmustól megtisztított és fertőtlenített uj Magyarországnak kell befejezni a nép politikai fölszabadítását, a 48-as nemzeti demokrácia utmutatásai alapján.
A magyar paraszt megméretett a háburuban és megmérgezett a legsulyosabb megalázásnak abban a korában, amelyet most élünk át: megméretett és sulyosnak találtatott!


A föld népének egyesülnie kell a jogok teljességében a dolgozó városi társadalommal, az iparos-, kereskedő-, lateiuer- és birtokososztállyal és ennek az uj, hatalmas középosztálynak ezután perdöntő része kell hogy legyen az ország vezetésében. A magyar nemzeti kormány a nyugati demokráciák szellemének megfelelő titkos szavazással kérdezi meg a nemzettől: mit kiván vezetőjének? Presszió, terror és pénz megkisértése nélkül adhatja majd meg válaszát a nemzet!


Szerves gazdasági programmal, a reformok sorozatával akarja ez a kormány megjavítani a termelést, visszaállítani a gazdasági élet teljes szabadságát és nem ismer sürgősebb föladatot, mint hogy a tiszta választással megtermelt nemzetgyülés elé jól megfontolt javaslatokat terjesszen a földreformról, a gazdasági és politikai élet korszerű átalakításáról.

1919 nyarán ez a haditerv az uj Magyarország fölépítésére. A vezérkari főnökei gróf Bethlen István és gróf Károlyi Gyula voltak.

Ki felel a história előtt azért, hogy ez a program nem valósult meg? Ki felel azért, hogy tizenkét év multán egy lépéssel sem jutottunk közelebb a szegedi célok megvalósításához?