Az optánsok járandóságának megadóztatását és a közszükségleti cikkek árának leszállitását követelte a segédhivatali tisztviselők vasárnapi nagygyülése

A Segédhivatali Tisztviselők Országos Szövetsége vasárnap tiltakozó nagygyülést tartott a köztisztviselői fizetések leszállitása ellen. A gyülést, amelyen a vidéki segédhivatali tisztviselők kiküldöttei is megjelentek, Kiss Szilárd nyitotta meg, majd Szabó Miklós főtitkár elkeseredett közbekiáltások között kezdte meg beszámolóját a legszegényebb köztisztviselők nyomoráról. 

– Ha a tisztviselők fizetését, amint azt Teleszky kivánta, 37%-kal leszállitják – mondotta –, ez az állami adminisztráció csődjéhez vezet. Ha a kormány a fizetésredukció előtt az álláshalmozások és a mammutfizetések ügyét rendezte volna, ma nem élne bennünk az a keserüség, hogy a tőlünk elvont filléreket azok kapják, akik az állam kasszájából még ma is többszörös jövedelmet huznak.

Ha már végrahajtották a fizetésredukciót, szállitsa le a kormány a közszükségleti cikkek árát is, mint Németországban és Olaszországban. 11 milliót kiküldetési dijakra, 13 milliót tiszteletdijakra vettek föl a költségvetésbe: ezeket az összegeket felére lehetne csökkenteni. Szállitsák le felére a képviselők számát is! Azután adóztassák meg az optánsok járandóságait, hiszen az optánskérdés miatt szakadtak az ország nyakába a horribilis nyugdijak. Sürgős szükség van ezekre az intézkedésekre, mert hiába mondja a miniszterelnök, hogy már elértük a mélypontot, mi tudjuk, hogy a mi helyzetünk még egyre rosszabbodik…

Reiser József után Somló Gyula a nyugdijas magántisztviselők ügyében szólalt föl, majd Bilk Gyula szekszárdi küldött, Losonczy Ferenc, Machalek Sándor és Klell István szólaltak még föl, majd a gyülés elhatározta, hogy föliratban fordul a kormányzóhoz és tőle kéri, hogy a keserüséget ne szitsák az egyes tisztviselőkategóriák egyenlőtlen megterhelésével. 


Váratlan akadályok tornyosulnak az optánskövetelések kifizetésének utjába

Pénzügyi és politikai körökben, különösen pedig az optánskérdésben érdekelt birtokosok közt nagy feltünést keltett az a minap megjelent kormánynyilatkozat, hogy az ugynevezett Caisse-commune tartozások tömegébe, amelyek tudvalevőleg ki vannak véve a transzfermoratórium alól, nem tartoznak az optánsalapra teljesitendő befizetések. A félhivatalos magyarázat tulajdonképpeni értelméről és a vele kapcsolatos kérdésekről beavatott helyen a következő fölvilágositásokat adják: 

– Abból, hogy most hivatalosan is megállapitják, hogy a moratórium alól kivett Caisse-commune tartozások nem azonosak az Agráralapba beszolgáltatandó fizetésekkel, egyenesen következik, hogy az az évi 6.1 millió, amelyet Magyarországnak az agrárkasszába évenként be kell fizetni, moratórium alá esik, vagyis ezt az összeget nem devizákban fizetjük.


A gazdasági létünkért folytatott harcban, természetesen, kénytelenek voltunk a moratóriumhoz folyamodni ebben a vonatkozásban is, de az agrárkassza szempontjából nézve a dolgot, az optánsbefizetéseknek moratórium alá vonása ujabb nehézséget jelent azok között, amelyekkel a bázeli kasszának különben is küzdenie kell. Tudvalevő, hogy a kisántánt és a nagyhatalmak a nekik járó reparációkból akarták befizetéseiket eszközölni az agráralapba. Ha most Németország moratóriumot kap a reparációk fizetésére s ezek nem folynak be a nagyhatalmak kasszáiba, válószinü, hogy nem fizetik be tartozásaikat az agráralapba sem.

A megegyezés szerint a befizetési kötelezettségnek szankciója különben sincsen s ha az egyik állam ezen a cimen megtagadná a befizetést, ez példaadás volna a többi számára. Ilyen körülmények között nagy kérdés, hogy a jövő évben, amikor az agrárkasszának ki kellene bocsátani azokat a kötvényeket, amelyekkel a visszafizetéseket teljesiteni akarja, csakugyan ki fogja bocsátani, nem is szólva arról, hogy ha kibocsátja is, el lehet-e majd adni és milyen áron lehet eladni őket és hogy előleget lehet-e rájuk kapni.

A pörnyertes optánsoknak azt a várakozását, hogy már a jövő évben pénzhez jutnak, a beállott viszonyok igy alaposan lerontják s az agráralap, amelynek megteremtését a Bethlen-kormány olyan nagy sikernek könyveltette el a maga számára, aligha fogja egyhamar pénzre fölváltani az optánsok reményeit.