A gramofónnak versenytársa támadt. Egy bécsi gyár az éneket, zenét, beszédet közönséges papírszalagon rögzíti meg s aztán ezt alkalmas készülékkel lejátszatja. A beszélő papírszalag eszméje a hangosfilmből született meg. A hangokat előbb itt is rendes filmre veszik föl, mint a hangosfilmnél.

Mivel azonban a celluloidfilm nagyon drága, a hangsávokkal ellátott filmről klisét készítenek, mint a sokszorosítandó képről. A kliséről aztán rendes papírszalagra nyomják a film hangstráfjait. A papírszalagok hosszúsága 300 méter, de a hátára is lehet nyomtatni s az ilyen papírtekercs lejátszása 70 percig tart, úgyhogy a leghosszabb művek, színdarabok előadására is alkalmas.

A hangsávos papírszalag lejátszásához gramofonhoz hasonló szerkezet kell, amelynek két tányérja van, az egyikről lecsavarodik a papírszalag s a másikra tekerődik föl. Közben egy villanylámpa és egy fényelektromos cella között fut át.

A villanylámpa fénye a hangsávos papírszalagon áthalad különbözőképp hat a fényelektromos cellára, amely a fényhatásokat elektromos rezgésekké alakítja s ezek a hangszóróba jutva, hangok alakjában lépnek onnan elő. A hangzó papírszalag olcsóbb, mint a gramofónlemez s a lejátszókészülék sem kerül többe egy olcsóbbfajta gramofónnál.