Esterházy Tamás tündöklése, letűnése és eltűnése

Pápa, december 20.

Órákig tart autón az ut a pápa- ugodi hitbizományon keresztül Ötvenhatezer katasztrális hold az Esterházy- birodalom, erdők, rétek, szántók, kertek, tavak, partok, rezidenciák, kastélyok, vadászházak, cölöpkaszinók a Bakony közepén, ipari vasutak, gyárak, pincék, gazdasági épületek százai, falvak házastul- népestül, kutyástól- macskástól, mindenestől s Pápa egész Fő-tere Esterházy Tamásé, az Esterházy hitbizomány uráé, a devecseri tízezer holdas saját birtokról nem is beszélve.

Hat évvel ezelőtt adta át Esterházy Móric gróf, aki a kiskoru Esterházy Tamás gyámja volt, a pápa- ugodi birodalmat a hitbizomány nagykoru urának. Tamás gróf tehermentesen vette át a kiskirályságot, amelynek jövedelme, sajátjáéval együtt, 126. 000 pengőt tett ki havonta.

A jómodoru, szőke fiatalember megjelent Budapesten, berendeztetett magának két szobát a lakatlan Esterházy- palotában. Abban, amelyben tegnap előtt a zsebóráját négyötvenért elárverezték.
Magyarország legirigyeltebb és legünnepeltebb fiatal mágnása volt Esterházy Tamás néhány évvel ezelőtt még, amikor a legendás vagyon 21 éves ura Pesten megjelent. Nem volt számára semmi elérhetetlen; gép, ékszer, nő, pénz, az égen a sárga csillagok is neki ragyogtak. Mohó nem volt, a kezét nehezen nyujtotta ki valami után. Ez a kéz csak akkor rándult meg hirtelen és szolgálatkészen, ha kértek tőle valamit. Mosolygott és adott. Két kézzel és mindenkinek.

Persze... nem négyötvenest kértek tőle, amennyiért a zsebóráját elárverezték. A devecseri kastély pincéjét százezer pengőért szerelte föl francia pezsgővel; vagyontételekben szállították a Champagnei és Rhelnis-i dombok minden márkáját Devecserbe és a bécsi ékszerész számlája egy gyöngysorért, amellyel egy hölgyrokonának kedveskedett, kerek egymillió pengőről szólott.

Ugyanennyit írt alá a Hohenzollern- ház egyik tagjának. Vilmos porosz hercegnek, a háborut üzenő külügyminiszter fia már kevesebbet, csak hatszázezret kapott, Watzdorf ugyanannyit és se szeri se száma a kisebb, száz és kétszázezres szívességnek, amelyekre vállalkozó udvarmesterei és kamarásai hajnali négy és öt között, az ötödik és hatodik wishky között mindig számíthattak. S számíthattak is. Úgy, hogy amire Esterházy Tamás magára is költeni szeretett volna valamit, báró Neaensbein, a jószágigazgató akadékoskodni kezdett. És az Esterházy- váltók már olyanok kezébe kerültek, akik névértéküknek csak hetvenöt vagy még kevesebb százalékát fizették ki az aláírónak. És Esterházy Tamás azon vette észre magát, hogy négy és félmillió adósság terheli Devecsert, négy és fél olyan millió, amelyből ő egy fillért sem látott.

A fejéhez kapott, a kezét is megfogták erősen akkoriban és egy időre megszűntek a váltózsirálások. Esterházy barátai hónapok nehéz munkájával elérték, hogy az akkori miniszterelnök fölszabadított négyezer holdat a hitbizományból. Úgy látszott, hogy Esterházy Tamás rendbe jön. A fölszabadítás hírére újra körülvették régi és uj hívei, akik a pápai kiskirály szemei elé rózsaszínű okulárét tartottak és a rózsaszínű okuláré alatt rózsaszínük lett a váltó űrlapoknak is. Kezdődött a cécó elölről. Amíg a bankzárlat be nem következett és a Kereskedelmi Bank a változott viszonyok következtében közölte Esterházy Tamással, hogy a már kiutalásra készen álló másfél millió előleget nem folyósíthatja.

Itt kezdődött a zuhanás. Pápa városa lefoglalta a pápai kastélyt adóba, uzsorások lepték el az Esterházy- utcai palota árnyékát, de már csip-csup pörök fizetési maghagyásaival is sorban állottak reggelenként a kézbesítők a gróf hálószobája előtt, akit azelőtt a füle mellé tartott gramofonnal sem tudott angol inasa fölébreszteni. Most fölébredt a sok csengetéstől gramofon nélkül is. Talán el sem aludt.

Darabig még harcolt, tárgyalt, szaladgált. Aztán szerződtetett egy ügyvédet, akit beültetett a palotába. Az ügyvéd itt kapott lakást, az inas minden este ágyat vetett neki és a portás felesége ebédet főzött.

Az ügyvéd jómódu ember, kezdte tömni a lyukat amelyen dőlt be a víz. Tömött, szivattyuzott, minden levelet, pöriratot ő vett át, tárgyalásokra járt, telefonált, levelezett és – fizetett, kora reggeltől késő estig. Pesten persze mindenki mindent tud: A grófnak talán nem úgy köszöntek valahol, ahogy eddig hozzászokott, talán a jazz zongorista nem esett rögtön önkívületbe, amikor a szemöldökével intett felé: fogta magát és Bécsbe költözött. Nem bírta ki a zuhanást.
Bécsben a Sacherben lakik, ide küldi utána az ügyvéd a hotelszállásra a pénzt.

Szombaton elárverezték a zsebóráját, az öngyújtóját, a kis fapipáját és a csíkos szürke nadrágját. Hatezer pengőért pörölték a grófot, annyiért, amennyibe tavalyelőtt az ugodi vadásztársaság kis különvonata került, amelynek étkezőkocsijában Esterházy- szervizeken szolgáltak föl a pincérek.

Háromszáznyolc pengő folyt be az árverésen. A zsebóráért négyötven s kettőötven a kis fapipáért... Hogy is van csak? Egy ripszgarnitura... egy fényezett diófaszekrény..egy háziáldás...S a többi rekvizitura, amelyek talán más árveréseken szoktak szerepelni...Ezt bizony nehéz lesz kiheverni..