Alföldi telepesek Tolnamegyében

Amint az ember a tolnamegyei Felsőireg községet elhagyja, vagy Tamási felől halad Muth-puszta felé, különös látvány tárul a dunántuli tájhoz szokott szem elé. Nagy területen, kisebb-nagyobb távolságban egymástól, apró kis házikók emelkednek ki a halmok között, egy-egy épülő kis tanyának első, több helyen még befejezetlen épületei, amelyeket a Jászárokszállásról két évvel ezelőtt ideköltözött telepesek szorgalma emelt. A dunántuli gazdaember nem is nagyon tud megbarátkozni ezzel a neki egészen szokatlan látvánnyal és kocsisom, egy tamási gazda, nehezen érti meg, amikor a tanyarendszerü település előnyeit kezdtem neki magyarázni.

Muth-puszta azelőtt Zichy Rafael gróf birtoka volt, amelyen tizenkét éven keresztül bérleti gazdálkodás folyt. Vagyonváltság utján ez az 1100 holdas birtok az állam kezére került, amelyet azután a jászárokszállási képviselő: Czettler Jenő és az odavaló esperes-lelkész: Aczél József kezdeményezésére 80 jászárokszállási családnak osztottak ki. Jászárokszálláson ugyanis a község határa már nem nyujt elegendő megélhetést az ott élő lakosság számára, a föld is meglehetősen elaprózódott és igy nagyon kapóra jött az ottaniaknak a kedvező alkalom, hogy a Dunántulnak ezen a termékeny és szépfekvésü részén teremtsenek maguknak uj otthont.

A kezdet nem volt könnyü, mert megfelelő telepitési törvény hijján az uj települők nem sok támogatást remélhettek. A föld ára is magas volt: 1080 pengő holdanként, amely ma semmiesetre sem ér többet 500-600 pengőnél. Ezenkivül át kellett venniök a majorépületeket is a hozzátartozó 20 holdas területtel együtt, mégpedig rendkivül magas áron: 200.000 pengőért (ezt az összeget ugyanis az állam Zichy Rafael grófnak már kifizette), amely a telepitvényi terület minden katasztrális holdját külön 150 pengővel terhelte meg. Ezenkivül a korábbi bérlő Hirsek Imre, aki magának szerette volna megvásárolni a birtokot, elköltözése előtt mindenképpen igyekezett kellemetlenkedni a telepeseknek és még a szerződésszerü munkálatokat sem teljesitette rendesen.

A fentemlitett 80 család – melynek 60 százaléka vagyontalan, részben egy kis házzal rendelkező földmunkás volt – 1930 őszén, illetőleg 1931 tavaszán költözött át az itt reá váró nagy bizonytalanságba. A költözködés költségeit ugyan előlegezte az OFB, itt azonban, ezen a számukra idegen helyen, üres kamrával indultak neki az uj életnek. Nagy szerencséjükre a felsőiregi földesurban: Kornfeld Móric báróban, olyan melegszivü emberbarátra akadtak, amilyenre nem is számitottak. Saját igájával vitette be a telepeseket a 13 kilométerre fekvő vasutállomásról; 25 családot a báróné a hékuti gyermeknyaraló-telepén tartott és élelmezett hat hónapon keresztül, mert a majorban nem találtak volna maguknak elegendő lakást. Többen közülük igy is földbevájt kunyhóban huzták meg magukat. Az uradalom ezenkivül munkát adott és ad ma is azoknak a szegény telepeseknek, akik erre rászorulnak. Az uradalom tisztikara is a legmesszebbmenően támogatja a telepeseket és tanáccsal, utbaigazitással látja el őket.

A telepesek még koránt sincsenek tul a kezdet nehézségein.
Igaz, hogy már egy-kettő kivételével felépitették házaikat, huszonötöt a leendő község belterületén, a többieket pedig tanyarendszerben saját földjükön, részben FAKSz-kölcsönnel, részben régi ingatlanaik eladási árából, azonban az első két esztendő nagyon mostohán ütött ki számukra. Az első évben – tulnyomó részt a korábbi nagybérlő hibájából – gyenge-közepes termésük volt, ezenkivül a baromfivész egész baromfiállományukat elpusztitotta, az idén pedig az óriási rozsdakár miatt 3-4 métermázsa ocsu termett, ugy, hogy a gazdáknak tetemes összeget kellett buzavetőmagra kiadni, mert Tolnamegye állami vetőmag-akcióban nem részesedett.


Az állattenyésztésből még nem sok jövedelmük lehetett, mert az állatállomány nagyon gyenge; ezidőszerint 58 szarvasmarha, 100 ló és szamár és mintegy 200 darab sertés van a telepen. Igaz, hogy a holdanként 70 pengőt kitevő évi vételártörlesztést és kamatot egyelőre felfüggesztették és ehelyett 21 pengő használati dijat fizetnek a telepesek holdanként és 10 pengő adót, továbbá akik FAKSz-kölcsönből épitették fel házaikat, átlag 110 pengő évi törlesztést, ezenkivül a költözködési költségek megfizetését is sürgeti az OFB végrehajtás terhe mellett és ugy hallják, hogy a majorépületek 200.000 pengős vételára is hamarosan esedékessé válik. Ilyen körülmények között nagy az aggodalom bizonytalan jövőjük miatt.

Szabó Sándor, a telepesek vezetője, aki 68 holdas darabon gazdálkodik, kalauzolt végig a telepen. Bizony még minden nagyon kezdetleges állapotban van, bár a telepesházak külsőleg nagyon csinosak és tetszetősek. 

– A telepesek általában nem bánták meg, hogy ideköltöztek – magyarázza Szabó Sándor – és lassan kezdik megszokni az itteni viszonyokat. Kezdetben különösen az asszonyokkal volt sok baj, akik alföldi szokás szerint régi otthonukban kényelmesebben éltek és nehezen tudtak beletörődni abba, hogy nekik is meg kell fogni a dolog végét. Bizony sokat kellett gyülésezni nekik, amig ezt megértették. Ma már néhány család kivételével, akik sehogysem tudnak alkalmazkodni a telep rendjéhez, mindnyájan szorgalmasan, egész erejük megfeszitésével dolgoznak és ha a terhek agyon nem sujtanak bennünket, reméljük, hogy boldogulni is fogunk. Sajnos, még máig sem intézték el a vételárleszállitás iránti kérelmünket a pénzügyminisztériumban, ami itt sok nyugtalanságnak az oka. A 200.000 pengős árban átvett épületek anyagértéke szakértői becslés szerint sem tesz ki többet 40-50.000 pengőnél, amit az épületek szétbontásánál mi is tapasztaltunk, mert nagyon sok anyagot nem tudtunk felhasználni az uj telepesházak felépitéséhez. 

– Nagyon sokat köszönhetünk Mayer János volt földmivelésügyi miniszter urnak, akinek a támogatása nélkül nem is mertünk volna ide bejönni. Ő adott 50.000 pengő forgótőkét, amelyet egymás között aránylagosan osztottunk fel és részben a telepesházak beszerzésére forditottuk. Nagyon sok még a hiány és pótolnivaló, amig megerősödhetünk, de bizunk abban, hogy az illetékesek nem fogják engedni, hogy ez a kisérlet, mely a jövő telepitéseknél hasznos tanulságokkal szolgálhat, kudarccal végződjék.