A független kisgazdapárt vezérkara Barcson

május 16.

Ulain Ferenc pünkösdhétfői beszámolója fölvonult a független kisgazdapárt egész vezérkara, élén Gaal Gasztonnal, aki hosszas betegségéből alig fölépülve, gyöngélkedve is megjelent Barcson, erélyesen megvédte pártját a bolsevizmus vádjával szemben, de hozzátette ezt is:
- Ha mi védjük az adóst, azt mondják: a pénz szentség. Márpedig mi ezt a szentséget, az aranyborjut, nem vagyunk hajlandók imádni. Előttünk csak egy szentség van: a haza egyetemes érdeke.

Ulain Ferenc hétfőn délelőtt mondotta el beszédét a Dráva-szálló kerthelységét zsufolási megtöltő, többezer főnyi lelkes közönség előtt.
- Mindenekelőtt hálávaltelt szivvel üdvözlom – mondotta – azt a független magyar biróságot, a biróságnak azt az igazságos itéletét, amely lehetővé tette, hogy az ellenzéki polgárok büszkén, emelt fővel jöjjenek itt össze.

Ezután Ulain pontokba foglalta össze a független kisgazdapárt kibontakozási elgondolását. Le kell számolni a gyáripar, a bankrendszer, a nagykereskedelem és a kartell Csák Mátéival és Rózsa Sándoraival. Rá kell szorítani őket, ahogy 10-20 %-kal olcsóbban adják az iparcikkeket, anélkül természetesen, hogy ezekre ráfizessenek. Ebben a rokkant országban mindenki el van adósodva, valamiféle általános moratóriumot kell tehát elrendelni, le kell szállítani a kamatokat, esetlen a tőke bizonyos hányadát is. Rendet kell teremteni a vámrendszer körül és meg kell teremteni az uj földreformot. Mondjuk ki: a magyar föld a magyaré, a magyar munka a magyaré!

Ulain azzal fejezte be beszédét, hogy ki kell szellőztetni a parlament dohos levegőjét. A gyülés után megkezdődött a háromszázterítékes ebéd, amelyen már Gaal Gaston és Eckhardt Tibor és a többi független kisgazdapárti képviselő is fölszólalhatott.

Gaal Gaston, akit percekig tartó tapssal és éljenzéssel ünnepeltek, így kezdve beszédét:
- Hosszabb betegség után, testben még meglehetősen megtörve első utam idevezetett, mert annakidején megigértem, hogy résztveszek Ulain beszámolóján és azt tartom, hogy az ígéret megtartása elsősorban azoknak kötelessége, akiket sorsuk exponáltabb helyre állított.

Az ebből a választókerületből utnak indult Nagyatádi méltatása után Gaal Gaston így folytatta beszédét:
- A nagytőke, a központi bürokrácia és az ezek által zsebretett politikai tényezők nem olyan csekélységek, hogy könnyűszerrel el lehetne velük bánni.
Ha nincs mögöttük a magyar föld népe, nem érünk el semmit! Nem ez a fontos, hogy vezérek legyenek, vezér mindig akad, ha megvan a hadsereg. Soha senki ne beszéljen Gaal Gaston-pártról! Gaal Gaston egyszerü szolgája a független kisgazdapártnak. Gaal Gaston csak addig jelent értéket a párt élén, amig a párt programja alapján áll. Személyekhez kötni egy-egy párt létét veszedelmes dolog.

Nagyatádi halála után gazdátlanul marad a párt. A gazda nem birja az adósságok kamatait és amikor kijelentjük, hogy ez nem igazság, amikor azt mondjuk, tessék leszállítani az adósságokat is abban az arányban, ahogy egyéb értékek is csökkentek, akkor a válasz, hogy bolsevisták vagyunk. Ha mi védjük az adóst, azt mondják: a pénz szentség, márpedig mi ezt a szentséget, az aranyborjut nem vagyunk hajlandók imádni! Előttünk csak egy szentség van: a haza egyetemes érdeke. A magyar föld népének megmentésénél ezidőszerint parancsolóbb szükségességét nem ismerek. Bolsevisták nem vagyunk és nem is leszünk, viszont szamarak sem vagyunk és azok sem leszünk.

Népünket semmiféle jelszó – a készpénz az szentség! – kedvéért föláldozni fogjuk. Nem szabad fölülni azoknak, akik a föld népét távol akarják tartani a politikától. Budapest főváros ráfekszik az egész magyar közéletre.

A képviselők tulnyomó része – kivéve a választások idejét – nem látott még magyar parasztot és a miniszteriumban is olyanok intézik dolgainkat, akiknek fogalmuk sincs arról, milyen a magyar paraszt élete. Akadt a földmüvelésügyi miniszter, aki megkérdezte, mi az a szecska? Akadt földművelésügyi államtitkár, aki nem tudta, milyen a hasított körmü állat. Érzem, hogy vezető poziciómnak fiatalabb, munkabiróbb kezekbe kell átmennie.
Amig mozogni birok és pártom bizalma itt tart, kötelességemnek tartom, hogy továbbra is a helyemen maradjak, de ki kell jelentenem, hogy nekem egyéni ambicióm már egyáltalán nincsenek. Közelebb járván a Gondviseléshez, jó már a tulvilági dolgokkal is törődni.

Nekem már nem sok időm van, sem arra, hogy vétkezzem, nem arra, hogy vétkeimet helyrehozzam. Ami időm még van, azt nemzetem szolgálatában akarom eltölteni, becsülettel akarom fölhasználni, hogy segítsek valamint abban a munkában, amely a nemzet egyetemének és különösképen a parasztság boldogulásának érdekében folyik. Figyelmezetek mindenkit, legyenek ennek az ügynek az apostolai!

A tomboló tapsviharral fogadott beszéd után Eckhardt Tibor szólalt föl:
- A magyar mezőgazda helyzete – így kérdezte – még ha az Isten jó termést adna is, jelentékenyen rosszabb lesz, mint egy esztendővel ezelőtt. Nemcsak hogy fölöslegekre, de még csak arra sincs semmiféle kilátás, hogy termésünket megfelelő áron értékesíteni tudjuk. Sok tekintetben az elhibázott külkereskedelmi politika felelős azért, hogy évtizedeken keresztül senki sem törődött azzal, hogy a magyar mezőgazdaságnak megszervezett külföldi piacai legyenek.

Külkereskedelmi csőd előtt álluk. Óriási felelősség terheli az ország illetékes tényezőit, a mult, de a jelenlegi kormányzatot is. Hasznos munkát a preferenciális rendszerrel végezni nem lehet. Közönséges árucserét kell kezdenünk. Május derekán még az idei termésrendelet sem jelent meg. Mi lesz ebben az országban, mi fog itt történni, ha augusztusban, szeptemberben s mezőgazda kénytelen lesz elprédálni, amije van, de még az is megtörténhetik, hogy vevőjének egyáltalán nem tud eladni. A másik probléma: az erkölcsi válság kérdése.

Nem kerülhetett volna az ország ilyen sulyos helyzetbe, ha erkölcsi téren nem lennének ilyen kétségbeejtő állapotok. A képviselői összeférhetetlenséget a köztisztviselői összeférhetetlenség is sulyosbitja.

A bank-, a nagytőke- és a kartellérdekek annyira egybe vannak kapcsolva a törvényhozással, annyira átfonják a törvényhozási és végrehajtási hatalmak, hogy ebben az utvesztőben minden jóakarat semmivé lesz.

Követelni fogjuk az összeférhetetlenségi javaslat további szigoritását.
Az összeférhetetlenségi javaslat lesz az a nagy erkölcsi teherpróba, amelynél az egész képviselőház le fog vizsgálni.

Itt fog eldőlni, lehet-e még normális eszközökkel, evoluciós uton, a képviselőház föloszlatása, a kormányzóra vagy a népakaratra való apellálás nélkül elérni a kibontakozást, meg lehet-e találni Károlyi miniszterelnök személyében azt az összekötő kapcsot, amely a régi bünös multból tisztességes jövő felé átvezeti a nemzetet. Most jön a nagy erőpróba, amelyet feszült érdeklődéssel várunk, mert jövő magatartásunkat a kormánnyal és a miniszterelnökkel szemben az szabja meg, érvényt szerez-e akaratának a saját pártjában támasztott nehézségekkel szemben.

Várjuk, vajjon képes lesz-e szakítani a tolakodó és erkölcstelen multtal, amely egyre prepotensebbül és szemérmetlenebbül jelentkezik ujból a fóromon, ahelyett, hogy örülne annak, hogy a nemzet, egyéb gondokkal elfoglalva, egyelőre eltekinti a felelősségrevonástól, amelyre pedig bőségesen szolgáltatott okot és alapot. Nem akarunk most a rozoga, elavult és izléstelen multtal foglalkozni, de elvárjuk, végleg begöngyöljék azt a kalózrobogót, amelyet tíz éven át kisgazdajelszavak alatt fennen lobogtatnak, miközben benn az épületben és lenn a pincében a nagytőke érdekében főzték a kartellek nem mindig ízletes eledelét.
Ez a rendszer évente többször nyirta le mint juhokról a falvak népének gyapját és agrárpolitikát csak annyiban folytatnak, hogy személy szerint birtokokat tudtak szerezni, mialatt a kisgazdákat mezitlábassá tették. Ezekkel végre le kell számolni és erre a legbiztosabb mód az összeférhetetlenség kérdésének tisztességes megoldása.

Ezek az urak ugyanis kivétel nélkül a helyesen értelmezett összeférhetetlenség állapotában vannak. Ezek az urak számos igazgatósági tagság édes terhével fognak távozni a magyar közéletből, amelynek politikai gazdálkodásukkal a nemzetnek csak kárt okoznak.

Nincs okuk kétségbeesésre, ha a nemzetben élő erkölcsi erők végre megtalálják az utat a szabad levegőre, a formai jogrend egy erkölcsi jogrenddel lesz azonos, a bizalmatlanság, a becsapás, a svindli tizéves atmoszférája, amely lezüllesztette a nemzetet, végre teljesen megszünik és fölváltja azt a tisztességes, egyenes, őszinte hitvallás, amely nem fog hazug rózsákat festeni a falra, hanem megkeresi azt az utat a magyar nép szivéhez és közös erőfeszítéssel iparkodik a kérdéseket megoldani. Egy nagy tavasz ébredése kell hogy beköszöntsön a magyar politikában és fölváltsa azt a rendszert, amely tiz év alatt lefagyasztotta a magyar mezőt és ugart csinált belőle. Ez a rendszer nem tudott egyebet produkálni, mint álláshalmozásokat, egyéni előnyöket és a nemzet széles rétegeit proletársorba taszitotta.

A fölszólalások sorát Mojzes János és Sauerborn Károly beszéde zárta le és a közönség percekig tartó tapssal vett bucsut Gaál Gasztontól és a független kisgazdapárt vezérkarától.