Az angol király Rómában és Párisban

Edvárd angol király ápril 27-ikétől három napot töltött Rómában és ápril 30-án utazott Párisba. Az angol király mind az olasz, mind a franczia fővárosban a legbarátságosabb fogadtatásban részesült
Rómában az angol király az olasz király vendége volt. Már érkezése előtt hosszas tárgyalások folytak a pápai udvarral, hogy a király mily szertartás közt látogassa meg a pápát is.

Eddig még nem történt meg, hogy egy az olasz udvarnál vendégként időző uralkodó, ha a pápával találkozni akart, egyenesen a Kvirinálból ment volna a Vatikánba, mert vatikáni körökben nem ismerik el az olasz királyság létezését az egykor önálló egyházi területen. Az idegen uralkodók római látogatásuk alkalmával rendesen követségükön laktak és onnan indultak el a Vatikánba. Abban állapodtak meg, hogy a protestáns angol király a pápa meglátogatására akkor indul, mikor az olasz királytól már elbucsuzott, azután az angol követségre megy s onnan a Vatinkánba hajtat. Ez így is történt ápril 29-én, délután.

A Vatikán nagy fényt fejtett ki az angol király fogadására. A pápa egyedül volt dolgozószobájában, a melyben két egyforma karosszék volt elhelyezve. A találkozás 25 perczig tartott. Ez után a főkamarás a pápához vezette az angol kiséret tagjait, a kiket a király bemutatott ő szentségének. Ezután a pápa a király az előterem ajtajáig kisérte, a hol ez bucsut vett a pápától.

Párisba május elsején érkezett az angol király. A pályaudvaron Loubet elnök fogadta s aztán együtt hajtattak be a városba. Május 2-án a köztársasági elnöki palotában ebéd volt a király tiszteletére, a kit Loubet elnök köszöntött fel, köszönetet mondván a látogatásért és ama barátságos viszony nyilvánitásáért, a mely a két ország közt fönnáll és a mely bár még bensőbbé alakulna az összes közös érdekek fejlődése és a világbéke érdekében. Edvárd király poharát különösen a két ország közeledésére emelte ezeknek közös érdekében, valamint a béke és czivilizáció magasabb érdekéből.
Az angol király május 4-ikén délben utazott el Párisból s rendkívül szives szavakban mondott köszönetet Loubertnak a fogadtatásért.