A mi századunk a csodák százada. Nincs az a fantaszta jövőbelátó, aki csak megközelítően is meg tudná jósolni, hogy milyen új csodálatos találmányokat és felfedezéseket hoznak az elkövetkező évek és évtizedek. Fűből tojássárgát állítanak elő?... A levegőből ruhát készítenek?... Elcsípjük a légköri elektromosságot?...
A newyorki Metropolitan opera előadását nemcsak hallani, hanem látni is fogjuk Budapesten?... Felállítják a távmozit? ... Miért nevetünk mindezeken, amikor esetleg holnap már megvalósult valóság lesz minden ilyen álom?...
Néhány hónappal ezelőtt még nevettek Piccard tanáron, aki 16.000 méter magasba akart repülni és ma ünnepli őt az egész világ. A tudós nem törődik az ünnepléssel és új léghajót szerkeszt, hogy még magasabbra repülhessen.
Az ő kísérleteinek és úgyszólván égi utazásainak óriási gyakorlati jelentősége van, mert ezer más tudományos eredményen kívül rendkívül nagyfontosságú az a tény, hogy a sztratoszférában - ahol a hőmérséklet nagyjában állandó - a repülőgépek sokkal biztonságosabban és gyorsabban közlekedhetnek, ha a vezetők és az utasok légmentesen elzárt fülkében ülnek.
A tudományos világban nagy izgalommal folynak a kísérletek a rakétaautó és a rakétarepülőgép megvalósításáért. Abban a pillanatban, amint ezen a téren gyakorlati eredményeket érnek el, a közlekedésben óriási, korszakalkotó változatokra lehetünk elkészülve. A robbanóanyagokkal működő rakétamotor a megvalósulás stádiumában van és a rakétarepülés problémájú már nem is a holnap problémája.
Berlin csendes külvárosában, Reinickendorfban van a rakéta-repülőtér, amely valóságos „alapköve” egy repülőállomásnak, ahonnan az elkövetkezendő időkben szomszédos csillagokba akarnak rakétákat röpíteni. Ez az a hely, ahol az emberiség legmerészebb álmát, a világűrben való repülést akarják megvalósítani.
A szinte emberfeletti cél megvalósítására szentelt repülőtér egyelőre nagyon szerény benyomást kelt. Deszkapalánkkal bekerített hatalmas térség, néhány barakk, néhány konstrukció, néhány rakéta. Mi sem árulja el, hogy a jövő világűr-rakétáinak itt kell bebizonyítani életképességüket.
A világűrben való repülés merész gondolatának önzetlen előharcosai semmi titkot nem csinálnak munkájukból. Semmi boszorkányságról, bűvészkedésről nincs szó, ami nem bírná el a nyilvánosság ellenőrzését. A repülőtér tőle a legújabb rakétamotort feltaláló Nebel szívesen fogadja a repülőtérre látogató újságírót.
A fogadószoba falán érdekes képek keltik fel figyelmemet. Változatos rajzok, tervek a világűrben száguldó rakétákról. Az egyik kép alatt tréfás felírás: „Tetszése szerint utazhatik a Venus vagy Mars planétájára!”
Én is tréfára fordítom a dolgot:
- Mikor indul a legközelebbi expressz a Mars-ba?
- Maradjunk csak egyelőre a földön – válaszolta Nebel dr. - Van itt még elég elintézni valónk!
- De legalább a Holdba hamarosan elindulhatunk?
- Nem szabad ilyen optimistának lenni. Minél pesszimisztikusabban ítéljük meg a sikert, annál biztosabban érjük el.
