Somogy vármegye népköltése

A Néprajzi Társaságban ma Vikár Béla bemutatta - Somogymegyei népköltési gyűjteményét, mely a Kisfaludy társaság részére készült. A gyüjtemény a népdaloknak nemcsak a szövegét, hanem a kótáját is megőrzi, amelyet fonográf-fölvétel után irnak le.
Ilyen kevéssé poétikus „népdalok" jönnek ki belőle, hogy:

A lapai telefonyfa, telefonyrud de magos!
Tetejibe jaz porczollán de poros !
Reá vagyon tekerve jaz kutya drót!
Le se jesik, mégis leadi a szót!

Elindultam, el is möntem messzire,
Beleértem egy nagy barlang erdőbe,
Csak azt hallom fülemile szájjábul,
Ucsut mérnek a lapai magtárbul;

Ucsut mérnek, üszőkkel van keverve,
Azért nincsen az bérösnek ereje.

De ez még csak megjárná. Hanem most jön egy másik, amely állitólag kaposvári. Kaposvári népköltés? Olyan nincs. A városokban egyáltalán nincsen népköltés. Ott a pesti színházak kupléit meg a legujabb müdalokat éneklik. De ilyen fura nótát, mint az itt következő, bizony nem igen énekelnek városban:

Ángyom, ángyom, édös ángyom,
Mér' szeret kee, mér' szeret kee,
Mér' szeret kee, mér' szeret kee,
Ojjan nagyon, ojjan nagyon? -
Ha szeret is ojjan nagyon,
Ki ne vilá-, ki ne vilá-,
Ki ne vilá-, ki ne vilá-
-gosétsa kee, -gosétsa kee.
Mert: Ha ki világossan szeret,
Mögirillik, mög is szóllik, .. - -
Mögirillik, mög is szóllík,
Az embörök. az embörők.