Földünkön észlelt legrejtélyesebb jelenségek egyike a nehézkedés, mely a föld vonzóerején alapul. Csak kevesen tudják azonban, hogy a föld állandó vonzóereje is kisebb-nagyobb ingadozásoknak van alávetve.

Ezt a tényt 1672-ben fedezte fel Richer nevű francia asztronómus, aki Párizsból Cayenne-be utazva magával vitte ingaóráját. Az óra, mely Párizsban egész jól járt, Cayenne-ben csökönyösen késni kezdett, holott a régimódi ingaórák járását kizárólag súlyok és nem rugók szabályozták. (Tehát a föld-nehézségi ereje.)

Mikor Richer visszautazott Párizsba meglepődve tapasztatta, hogy az óra megint jól jár. Keresni kezdte a tény okát és rájött, hogy minél közelebb vagyunk az egyenlítőhöz, annál kisebb a föld nehézségi ereje, minél inkább távolodunk, annál nagyobb.

A sarkvidéken pl. minden ingaóra sietne, mert ott a legnagyobb a nehézkedés. Az ok a föld behorpadása északi és déli sarka körül, továbbá a centrifugális erő. Minél közelebb van ugyanis egy tárgy a föld középpontjához, annál nagyobb a vonzerő reá gyakorolt hatása.