A Mária Valéria-utcai képzőművészeti szalónban érdekes példája látható annak, hogy szobrászaink egy része milyen stílusingadozásokon ment át az utolsó két évtizedben. Hüvös László is Rodin lenyügöző egyéniségének hatása alatt kezdte művészpályáját. De ugyanakkor nem zárkózott el a francia szobrászat egyéb befolyásaitól sem és körülbelül olyan modorban dolgozott, mint ama párisi szobrászok, akik Rodinnel kacérkodtak ugyan, de emellett ügyesen alkalmazkodtak a párisi középosztály jóval szelídebb, szalónszerűbb ízléséhez; amit külömben nem kell súlyosan terhükre írnunk, mert magának Rodinnek is voltak könnyebb, eladásra szánt jámborabb, társaságbeli szobrai.

Aztán keményebb, szobrászibb idők következtek. Egyszerre felhangzott egy új program, amely kifogásolta a divatos szobrászat festőiségét, anyagszerűtlenségét, irodalmiaskodását, a statika hiányát és így tovább. Hüvös László is meghallotta az idő szavát, elpártolt egy kissé bálványaitól és egyszerűbb, nyugodtabb, szobrászibb alkotásokra tért át. Alkalmasint ebből az időből való néhány szépen mintázott jellegzetes és nyugodt mellszobra. De itt sem állott meg, ismét változott, a mai szobrászatnak egy habarcsszerűen mintázó modora kerítette hatalmába és ebben az inkább külsőséges, mint lényegbe vágó modorban is hűséges tanítványa lett mestereinek. Most is anélkül, hogy különösebben különváló egyéni alakításig jutott volna.