A vízzel gyógyítás élettanáról

Priessnitz új módját alkalmazza a gyógyításnak mostanában s módszere nagy népszerűségnek örvend. Bordatörése alkalmával magamagán jó hatását látván a vizes borogatásoknak, ügyes megfigyeléssel, következetes észszerű gondolkodással hozzá fogott másokon is a vízzel kúráláshoz. 

 

Először családja tagjain, utóbb idegeneken gyakorolta mesterségét s a víz alkalmazásának, szerencséjére, oly sok irányú haszna van az organizmusra, hogy azok a balsikerek, a mik őt gyógyításai közben iskolázottság hiánya miatt érték, jelentős csorbát nem üthettek kúrái hírnevén. 


 Tényleg igen sok észszerű is volt abban, a mit mivelt. Mindenekelőtt vissza igyekezett vezetni az embert, a ki gondjaira bízta magát, a természetes életmódhoz. Csak vízivást engedett meg abban a korban, mikor vizet egyáltalán nem ivott, a kinek bora termett, vagy borra is jutott; kellő testmozgást kivánt fenjáró betegeitől a szabadban, edző eljárásokra tanította őket, mint a hogy az egykorú képek is igazolják.

 

Az erdei forrásnál jófajta tülkökből csapatostul isszák a friss vizet e képek egyikén a graefenbergi pácziensek; egy másikon látni, a mint sétáikon forrásra lelve, ennek "jéghideg" vizével megnedvesítik csupasz nyakukat s azután leszárítás nélkül sétálnak tovább. Bizony jobban védte ez őket jövendőre a torokgyuladástól, mint az újabban "csak a fehér inggallér védelmére" hordott kendő, vagy a hölgyek ma divatos magas kabátgallérja. 

 

Priessnitz vízkúrájában azután helyes találékonysággal bővítette ki, idomította át a gyógyítás technikáját. A nedves fűben mezitlábjárást, de meg a lábbeli nélkül való gyaloglást füves helyen általában, ő is rendelte részben edzésül, részben elvonó eljárásként. A nedves hidegen feltett s a testen megmelegedő borításokat, kifelé száraz réteggel befödve, ma is Priessnitz-borításnak mondjuk. Ezeknek legösszetettebb alakját, a keresztkötést is használta, mellkasi bántalmakban.


 

Dussokat alkalmazott, persze csak hideg, zuhogó sugárdusst, melynek első formáját a természet maga jelölte ki. Olyan helyen, a hol valami nagyobbacska ér kicsiny vízesésben zuhogott alá meredeken lebukó medrébe, az ér vizét felfogta s hosszú fából való vályún vízszintesen kivezette a mélyebb hely fölé. Ily módon alája állhatott a pácziens a fagylaló hideg zuhogónak.

 

A félfürdőt, nedves begöngyölést, a kar- és lábfürdőt, a nedves hideg lepedőben ledörzsölést stb. mind alkalmazta már Priessnitz, eleinte, míg kevesebb tapasztalata volt, merőben hidegen, utóbb a fürdők vizét, mikor belátta, hogy a hideg nem mindenütt hat jól, temperáltatta is. Gondja volt rá igen helyesen, hogy a beteg a hidegebb kúra előtt és azután egyaránt kellő mozgást végezzen, testét fölmelegítse.

 

Graefenberg pácziensei nem egyszer lapátoltak havat a telep udvarán rangkülönbség nélkül, nyáron pedig favágással fokozták testök hőmérsékletét. Maradt ránk kép, a melyen láthatjuk, hogy esős időben a szobájában is vígan fürészeli a hasábfát a magas rangú dáma; mögötte az épen egy tálczán levelet átnyujtani kivánó lakáj, az ágy, az asztal terítőjén kihímzett uralkodó herczegi korona...