Új külföldi kölcsönről és a transzferpénzeknek a kormány által való felhasználásáról tárgyalt Imrédy Genfben

Genf, január 15.

A népszövetség pénzügyi bizottsága három napon át foglalkozott a magyar pénzügyi helyzet megvizsgálásával. Igen megbizható, – nem magyar forrásból származó – értesülésünk szerint hosszu vita fejlődött ki bizonyos követelések miatt, amelyeket Imrédy pénzügyminiszter terjesztett a pénzügyi bizottság elé. A pénzügyminiszter – úgy látszik – azt kérte, hogy a kormány a magyar kötvények külföldi tulajdonosainak zárolt követeléseket, az úgynevezett transzferpénzeket, amelyeknek összege körülbelül 50-60 millió pengőt tesz ki, felhasználhassa és kincstárjegyekkel helyettesítse.

A pénzügyi bizottság, úgy látszik, nem zárkózott el mereven e kérés elől, csak kielégítő választ kért a kibocsátandó kincstárjegyek fedezetére vonatkozóan. A magyar kormány természetesen hajlandó a szükséges fedezetet nyujtani. A kérdés azon fog mulni, hogy a pénzügyi bizottság elégségesnek és elfogadhatónak találja-e majd a kormány által nyujtandó fedezetet.

Imrédy pénzügyminiszter fáradhatatlanul tárgyal éjjel-nappal, egyrészt a népszövetség szakértőivel, másrészt a pénzügyi bizottság tagjaival és vasárnap mielőtt Jakab államtitkár kíséretében elutazott Genfből, a következőket mondotta tudósítónknak:

– A Népszövetség pénzügyi bizottsága szombaton késő este fejezte be tárgyalásait Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetéről. Ezeknek a tárgyalásoknak az eredménye, mint rendesen, ezúttal is jelentésben fog leszürődni, melyet a pénzügyi bizottság a Népszövetség január 23-án összeülő tanácsa elé terjeszt. Mindaddig, míg ez a jelentés napvilágot nem lát, a tárgyalásokra vonatkozólag, amelyek bizalmas jellegűek, a nemzetközi szokásoknak megfelelően, természetesen nem tehetek közlést.

A pénzügyi bizottsággal folytatott tárgyalások mellett alkalmam volt megbeszélést folytatni a főtitkárság vezető személyiségeivel. Ezeken a megbeszéléseken igyekeztem képet adni arról, hogy miképpen itélik meg vezető szakkörök az általános gazdasági helyzet alakulását. Örömmel állapíthattam meg, hogy a hangulat némileg bizakodóbbá vált.

A gazdasági világértekezletet előkészítő bizottságban elhangzott nyilatkozatok, amelyekre annál is inkább fel kell figyelnünk, mert oly férfiak tették a nyilatkozatokat, akik országaik gazdaságpolitikai irányításában is vezetőszerepet játszanak. E nyilatkozatok nemcsak megerősítették azt a hajlandóságot, hogy a gazdasági bajokból a kibontakozást a nemzetek együttműködésében keressük, hanem a célravezető utak és módszerek tekintetében is a nemzetek közeledését mutatták.

Egyáltalában úgy vettem észre, hogy a megértés az egyes különösen sujtott országok – s ezek közé sorolhatók a közép- és kelet-európai államok, így Magyarország is – bajai iránt növekedőben van és rokonszenvvel kísérik azt a küzdelmet, melyet a gazdasági nehézségek leküzdése irányában folytatunk. Ismétlem, részletesen nem nyilatkozhatom a lefolyt tárgyalásokról, de általában kedvező benyomásokkal térek haza…