A világháboru 1933-ban…

A napjainkban folyó, gazdasági téren vivott, de annál rombolóbb világháboru frontjáról a következő események jegyezhetők fel az elmult hetekről:

A német kormány harci vámokat léptetett életbe a délamerikai Argentinával szemben, miután Argentina a német eredetü árukat kedvezőtlenebb elbánásban részesiti, mint az angol, francia és olasz származásuakat. Németország, megtorlásképen, tehát leeresztette a vámsorompókat az argentinai kukorica, háj, faggyu és állati belek bevitele előtt.

A német kormány a külföldről származó zsirbevitelt külön behozatali engedélyhez kötötte és a mult évhez képest csak az akkori mennyiség egyötödét hajlandó beengedni a határokon.

A Rio-de Janeiróból (Délamerika, Brazilia) érkezett hirek szerint az óriási kávékészletek csökkentése végett, a silányabb minőségü kávét mütrágyázási célokra fogják forditani. Mint emlékezetes, az elmult esztendőben hatalmas készleteket elégettek.

Az oláh kormány elrendelte, hogy az Olaszországból származó áruk árát a romániai áruk ellenértékével kell kiegyenliteni.

A dánok vasuti anyag ellenében Jugoszláviától kukoricát vásárolnak.

A görögök tárgyalásokat kezdettek jugoszláv, román és magyar exportőrökkel kukoricának kompenzációs (kompenzáció = kiegyenlitést jelent; az áru értékét tehát nem pénzzel egyenlitik ki, hanem egy másik áru értékével) alapon való behozatalára. Egyes cégek elfogadták a 100 százalékos kompenzációs alapot, míg mások csak 60 százalékot hajlandók a kukorica ellenértékeként áruban elfogadni.

A stájerországi (Ausztria) mezőgazdasági kamara beadványt intézett a kancellárhoz, melyben állást foglal a 70 kg-on aluli lengyel vágott borjuk bevitele ellen. Ebben a fajtában az osztrák mezőgazdaság is fedezi a szükségletet, másrészt pedig Lengyelországból nagyobbrészt igen gyenge minőségü állatok kerülnek a bécsi piacra, amelyek csak az árakat rontják.

Ime a háboru 1933-ban!
Az ágyukat és tankokat vámsorompók, behozatali engedélyek és vámemelések helyettesitik. Ha e rettenetes fegyvereket valamelyik ország müködésbe hozza, a többi ország népére nélkülözés és szenvedés éjszakája borul.

Ha pedig valamelyik ország elszánja magát arra, hogy vásárol a másiktól, felüti a fejét: a kompenzáció. Árut áruért – ez a jelszó! De ha ez a jelszó, akkor micsoda vakmerőség, vagy rövidlátás kell ahhoz, hogy hazánk külföldi hitelezői még mindig nem mondanak le arról, hogy a velük szemben fennálló tartozásunkat külföldi pénzben követeljék! Ha árunkat a külföld áruval egyenliti ki, honnan vegyünk külföldi pént?

A külföldi hitelezőket csak egy módon szabad kifizetni: mezőgazdasági termékkel!