London, június 10.

A kétkedés és a habozás szürke felhője lebeg Kensington, az előkelő és elegáns londoni városnegyed fölött, amelynek viktoriánus múzeumában ünnepies formák között hétfőn délben megkezdi munkáját a nemzetközi világgazdasági konferencia. Sem a delegátusok, sem a népszövetségi titkárok, sem az optimista hívők, sem a szkeptikus szakértők köréből nem került még nyilvánosságra olyan gyakorlati megoldás terve, amely kivezetné a világot a tévelygések és kapkodások örvényéből.

Az egyetlen komoly és kézzelfogható elgondolást, Keynes professzor nemzetközi aranyjegykibocsátási tervét a francia kormány legfőbb pénzpolitikai szakértője, Charles Risl, alig néhány nappal a konferencia megnyitása előtti cikkében rideg a érvekkel elutasította, s Anglia legkiválóbb gyakorlati gazdaságpolitikusainak egyike, Sir Walter Runciman mélabúsan mutatott rá arra, hogy a világgazdasági konferencia elődjének az 1927. évi genfi gazdasági konferenciának egyetlen határozatát sem hajtották végre a szignatárius hatalmak.

A jövő azonban mégsem olyan sötét és reménytelen, mint a kép, amely a londoni konferencia tükréből elénk verődik. A világ mégis mozog, az erőket, amelyek a gazdasági élet mélyén mozognak, nem az államférfiak s a konferenciák, hanem élő, verítékező, szenvedő, de termelő és fogyasztó emberek milliói igazgatják s a konferenciák termein túl lassan, de ellenállhatatlan hatalommal kezd érvényesülni az élet autonóm, emberi akarattól független ereje, amely a megzavart egyensúlyt helyreállítani s a megbomlott rend helyébe a nyugalmi állapot harmóniáját állítani igyekszik.

A világnak valamennyi nagy gazdasági centrumából megnyugtató híreket hoz néhány hét óta a távíró. Franciaországban a munkanélküliek száma március eleje óta lassan, de fokozatosan csökken, az angol ipar egyes ágai emelkedő termelésről számolnak be s az angol szénipar évek óta először növekvő kivitelre mutathat rá. Az Egyesült Államok kulcsipara, az acélipar termelése szakadatlanul emelkedik s elérte a termelőképesség 40%-át s a bádogtermelés a kapacitás 80%-a erejéig fokozódott.

Az amerikai textilipar ezrével állítja be az új munkásokat, egyes gyárak már a munkabéreket is emelik s az amerikai automobilipar, amely az elmúlt üzletével kerek 100 millió dollár deficittel zárta, április óta emelkedő megrendelésekkel dicsekszik, úgyhogy ezt az évet előreláthatóan már aktív egyenleggel zárhatja le. A lassú, organikus javulás legbiztosabb jele a nyersanyagok árának jelentős emelkedése.

A német konjunktúrakutató intézet kimutatása szerint ez év januárjától május közepéig a cukor 55, a szalonna 48, a gumi 30, a bádog 28, a réz 24, a rúdvas 20, az ólom 19, a gyapot 16%-kal emelkedett. Az árcsökkenés azonban egyes nyersanyagoknál még egyre tart, benzinnél elérte a 25, a nyersolajnál a 60%-ot. Ugyanekkor a 19 legfontosabb nyersanyagok látható készleteinek fokozatos csökkenése is kimutatható, ez a csökkenés egyelőre csak 5 százalék körül mozog, bár a meglévő készletek még mindig olyan nagyok, hogy hirtelen áremelkedésekre nem lehet számítanunk.

Egyelőre meg kell elégednünk azzal, hogy az árukészletek, amelyek a válság tetőpontján olyan ellenállhatatlan nyomást gyakoroltak az árakra, nem szaporodnak, bár ezek a készletek még mindig igen nagyok. Még mindig felével több búza tárol ma, mint 1928 elején. Körülbelül 16 millió tonna, ugyanez áll a cukorra, amelynek meglévő készletei tízmillió tonna körül mozognak.

De már lassan, óvatosan, mint a lábbadozó beteg hosszú kórság után, mozogni kezd a kereslet, s hol nyomában, hol őt megelőzve a nemzetközi spekuláció, a szabad tőkék egy jelentős része, különösen az Egyesült Államokban szintén keresi az áruban való elhelyezkedést. Természetesen gyors javulásra, hirtelen kirobbanó keresletre nem szabad számítanunk, hiszen a világ óriási árukészletei csak egy kis töredékének a piacra dobása elégséges ahhoz, hogy a gyors áremelkedést csírájában elfojtsa.

De nem is fontos, hogy a mélyre süllyedt árak hirtelen és robbanásszerűen emelkedjenek, fontos az, hogy szerves fejlődéssel, a kereslet és kínálat természetes kiegyensúlyozó működése révén álljon helyre a kereslet és kínálat megzavart egyensúlya, mert csak az élet maga, a gazdasági szervek természetes s önálló működése adhatja meg a világnak azt a nyugalmat, amelyet erőszakos beavatkozások olyan tragikus eredménnyel megzavartak s amelyet a konferenciázó bölcsek évek óta hasztalanul igyekeznek helyreállítani.