Olyan hírek járnak, hogy üzembe akarják helyezni a balatonedericsi szénkéneggyárat, amely üzemét másfél év előtt azért kényszerült beszüntetni, mert a 33-as bizottság, nagyon helyesen, a veszteséges állami üzemek beszüntetését határozta el. Ennek az állami üzemnek nyilvánosságra került mérlegei és igazgatósági jelentései teljes mértékben igazolják a 33-as bizottság és a közvélemény állásfoglalását.

Az utolsó nyilvánosságra hozott mérleg 1930 végéig ad felvilágosítást. Az 1931-es és 1932-es mérleget már nem is adták közre, miután ez években a gyár kénytelen volt üzemét szüneteltetni. A balatonedericsi szénkéneggyárat a Bethlen-kormány annak idején azért alapította, hogy a szőlősgazdák részére a szénkéneg beszerzését kedvezményes áron biztosíthassa.

Tudvalevő, hogy a szénkéneg a fillokszéra egyetlen megbízható ellenszere és valóban életérdeke a magyar szőlősgazdatársadalomnak, hogy ez az anyag megfelelő minőségben és olcsó áron rendelkezésére álljon. Sajnos, az elmélet és a gyakorlat között itt is ugyanaz az áthidalhatatlan szakadék tátong, mint egyéb fontos, a mezőgazdasághoz szükséges cikkeknél!

Az akkori kormányzat a szénkéneget 15 aranykoronás értékvámmal sujtotta és ez a hallatlanul magas vám egyáltalán nem állott arányban a szénkéneg akkori külföldi értékével. E vámvédelem mellett a balatonedericsi szénkéneggyárnak 15 aranykoronával volt módjában drágábban adni a szénkéneget métermázsánként, mint a világpiaci ár, ami annyit jelent, hogy a magyar szőlősgazda ennyivel drágábban termel! Nyilvánvaló tehát, hogy a szénkénegellátást a gyár létesítésével ahelyett, hogy megkönnyítették volna, határozottan megnehezítették.

A balatonedericsi szénkéneggyár a vámvédelem árnyékában a szénkéneget 72 pengős egységáron bocsátotta a gazdaközönség rendelkezésére, tehát az akkori világpiaci árnál lényegesen magasabban. Lesujtó véleményünket az ilyen közüzemi gazdálkodásról mi sem erősíti jobban, mint hogy a vámvédelem és árdrágítás dacára a gyár ráfizetéssel dolgozott és a deficitet természetesen közadókból fedezték.

Amikor a balatonedericsi szénkéneggyár üzemét beszüntették, a földművelésügyi minisztérium a külföldi szénkéneg árát 61 pengőben állapította meg, tehát dacára a devizanehézségeknek, 11 pengővel olcsóbban jutottak a szőlősgazdák a szénkéneghez, mint amikor azt a monopolizált és elképesztő vámvédelemben részesített állami közüzemnél szerezték be.

Egyszerűen kizártnak tartjuk, hogy a szőlősgazdatársadalom mai megpróbáltatásai közepette a földművelésügyi kormány komolyan foglalkozna e rossz emlékű közüzem feltámasztásával! A devizaellátás hangzatos frázisa is légbuborékká válik, miután a szénkéneggyártás összes nyersanyagait deviza ellenében amúgy is külföldről importálják.

Egyébként a szőlősgazdaérdekeltségek bíznak abban, hogy Kállay minisztert, aki a szőlősgazdaproblémák egyik legalaposabb ismerője, ilyen vagy ehhez hasonló kalandba nem fogják belevehetni. Elég volt abból a rendszerből, amely az edericsi szénkéneggyárral már egyszer levizsgázott. A vizsgadijat természetesen az adózó polgárság fizette…