Válságot okozott a hadparancs

Hat hete már, hogy a Khuen-Héderváry kormány beadta lemondását, s új kormányt alakitani maig sem sikerült, s a kibontakozás útját még mindig sűrű homály fedi. Az országgyülés szünetel s csak szeptember 24-ikén fog ismét ülést tartani, de nem azért, hogy rendes törvényhozási munkáját folytassa, hanem hogy a közbejött s alkotmányos szempontból aggályos eseményeket tegye megfontolás tárgyává. A múlt hét egyetlen fontos eseménye az a hadiparancs, melyet Ő Felsége a galicziai hadgyakorlatok után szeptember 16-ikán kibocsátott. E hadiparancsban az uralkodó a hadsereghez egyebek közt azt mondja: "tudja meg hadseregem, melynek szilárd szervezetét egyoldalú törekvések lazithatnák, hogy soha sem adom fel azon jogokat és jogosultságokat, melyek legfőbb hadurának biztositva vannak. Közös és egységes, mint a milyen, maradjon hadseregem…"
Az uralkodó hadiparancsa nagyon meglepőleg hatott a magyar közvéleményre, mely még mindig reménykedett, hogy a király a nemzeti követeléseknek egy részéhez hozzá fog járulni.

A kormányhoz közel álló lapok nyomban igyekeztek a közvéleményre csillapitólag hatni, különösen kiemelték, hogy e hadiparancs tulajdonképe nem tartalmaz semmit Ő Felsége jól ismert álláspontján kivül. Ez igaz is, de az a tény, hogy az uralkodó ezt az álláspontját jónak látta ily ünnepélyes alakban kihirdetni, valamint a Magyarország ellen ellenséges osztrák köröknek ujjongása, mutatta a hadiparancsnak szokatlan fontosságát.

E tekintetben a magyar pártok nem is ámitották magukat, s mikor egy a kormánytól sugalmazott félhivatalos közlemény azt fejtegette, hogy Ő Felségét nagyon meglepte az az izgatottság, melyet a hadiparancs Magyarországon okozott, mert neki egyáltalán nem volt szándékában az ország alkotmányos jogait sérteni, valamennyi párt – a kormánypárt is – egyetértett abban, hogy ez a dolog sokkal fontosabb, hogysem egy félhivatalos hirlapi közleménynyel el lehessen intézni.

Két következménye volt egyelőre a hadiparancsnak a magyar politikai viszonyokra: az egyik a képviselőháznak szeptember 24-ikére való összehivása, a másik az utóbbi hetekben sokat emlegetett szabadelvűpárti értekezletnek most már csakugyan bekövetkezendő megtartása.


A politikai körökben megindult az eszmecsere arra nézve, mily alakban jelentse ki az országgyülés véleményét a hadiparancsban rejlő sérelem dolgában. Gróf Apponyi Albert és csoportja feliratot óhajt s ebbe belenyugodnék a függetlenségi párt is. De időközben az a nézet alakúlt ki a szabadelvűpárt régi elemeinek körében, hogy czélszerűbb, ha a képviselőház határozat s nem felirat formájában fejezi ki álláspontját nemcsak a hadiparancs, hanem általában a katonai kérdések tekintetében.

Mig az e fölötti viták a képviselői köröket forrongásban tartották, gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök egy oly királyi manifesztum kieszközölésén fáradozott, mely alkalmas volna minden aggályok eloszlatására s úgy a feliratot, mint a határozatot feleslegessé tenné. Szeptember 20-án ily javaslattal járult a király elé s Budapesten izgatottan várták az eredményt. De a király nem határozott rögtön a gróf Khuen javaslata felett s úgy látszik még más államférfiak véleményét is óhajtotta meghallgatni ebben az ügyben.