Igen, Trianon tette nemzetközivé az árumintavásárt.
Történelmi napilapunk indulásakor azt írtam, hogy a gazdaságnak számos ága-boga van. Hogy mennyire számos, arra az én igenem kimondásának hosszas mérlegelése is példa.
Először azért, mert „külföldi diplomaták is, igy Carbonel francia, Durin di Monza gróf olasz, Hüszref bej török, Calice osztrák és Grazia del Real spanyol követ is” jelen voltak a kormányzó által megnyitott, nemzetközinek hirdetett vásáron. Látszólag nagy a nemzetközi visszhang, magas szintű a képviselet; ugyanakkor a spanyol, francia és olasz külkereskedelmi forgalmunk nem számottevő.
Másodszor ezért: „A kiállítók mintegy tiz százaléka idegen. A külföldi városok vezetői közül is sokan jelentek meg, képviselve vannak a különböző külföldi kamarák is.”
Mennyi lehet a 10 % idegen?
Számokról alig tudhatunk az újságokból, csak kiinduló adatunk van: 1922-ben 650 a kiállítók száma. Ez a szám 1923-ban bővült, 1924-ben lényegesen túlszárnyalja az előzőeket, 1925-ben a vásár háromszorta nagyobb a tavalyinál. Ebből ha 2000 kiállítóra tippelünk, akkor bizonyosan nem becsültük túl számukat.
Kétszáz körüli tehát a külföldi kiállítók száma.
„Eddig a német, cseh, osztrák, román, lengyel, jugoszláv és a török csoportok érkeztek meg.” Melyikkel is nincs vagy nem volt eddig is kereskedelmi kapcsolatunk?
A húszas évek elejétől sürgetik a kereskedők a külkereskedelmi szerződések megkötését, mondván: a gazdasági kormányzat ne törődjön oly sokat a külpolitikai helyzettel, mikor a magyar iparosok és kereskedők a csőd szélén (vagy már benne) állnak. A sürgetés hatására felgyorsult a szerződések előkészítése (előző hónapban éppen Lengyelországgal).
A XIII. (1922) és a XV. (1924) árumintavásár több száz kiállítójából néhányat bemutattak az újságok. Mondhatom, impozáns a felsorolás mind a termékek fajtáit, mind a minőségre való utalást tekintve. És itt már a trianoni Magyarország iparát szemlézte a sajtó!
Az 1925-ös vásár „hivatva lesz a gyár- és kézmüiparunk termékeinek nagyobb piacot biztositani és alkalmas lesz arra is, hogy a tranzitó-kereskedelem céljait előmozditsa.” (Ez utóbbi tagmondat háttere is felfedezhető az 1910-es évek cikkeiben.)
Úgy tűnik, a célkitűzés helyes volt: „A Nemzetközi Árumintavásár iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg és az ország minden tájáról ezrével látogatják. Kötések is nagyszámban történnek.”
A Keleti Vásárokon itt volt a Balkán és Törökország. Németországgal évszázados kereskedelmi kapcsolatunk van, a porosz és a lengyel szén gazdasági hatása a magyar bányavállalatokat kartellbe tömörülésre készteti (1925. március). Romániával – ha időnként zűrösen is, de – folyamatosan volt kereskedelmi kapcsolatunk. A többi felsorolt „idegen” pedig Magyarországgal együtt 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchiát alkotta.
Gazdasági szempontból nincs – az újságokból leszűrhető – különbség a korábbi vásárokhoz képest. Nemzetközivé a trianoni döntés és a diplomaták jelenléte tette.
