Huszonnégy millió értékű tollat exportált Magyarország esztendőkkel ezelőtt évenként, 1931-ben 14 milliót és ez az export a mult évben letört 6,600.000 pengőre. 1931-ben kétszer annyit kapott a gazda, a termelő a tolláért, mint ma.
A falu szempontjából a toll azt jelenti, hogy ha évenként háromszor koppasztja a gazda libáját, és ha egy községben kb. 20.000 ilyen szárnyast veszünk számításba, akkor ebből 2.000 kg. toll nyerhető, ami átlagban 5 pengőjével számítva, 10.000 pengő jövedelmet jelentett egy közepes nagyságú községben. Ma 5 pengő helyett 2.40-3.50 pengőt adnak a toll kilójáért.
A magyar tollkereskedelemnek meg voltak a maga nexusai külföldön, ezeket azonban a devizazárlat óta fokozatosan elvesztette, mert az osztrák tollexportőrök sokkal olcsóbb áron tudtak ajánlatot tenni a németországi szükséglet ellátására. Ma az a helyzet, hogy az egykor virágzó tollexport teljes pusztulás előtt áll.
Csodálatos kedvezések
Az osztrák tollexportőrök devizakorlátozás nélkül bonyolíthatják le külföldi tollüzleteiket, a magyarországi exportőrök pedig semmi támogatásban nem részesülnek a kötött gazdálkodás idején. Az eredmény az volt, hogy az osztrák kereskedők összevásárolták Magyarországon a készleteket, versenyen kívüli áron kínálták ki a régi magyar piacokra.
Rosszul járt a gazda, mert másfél év alatt közel harmadára zuhant a toll ára, és mert a készletek egy része eladhatatlanná vált. Ugyanakkor azonban, mikor ezer és ezer bála toll penészedik budapesti raktárakban, egyes osztrák érdekeltségek csodálatos kedvezésekben részesülnek, eddig szabadon vihették ki a tollat Magyarországból, korlátozás nélkül vehették el a magyar értékesítési piacokat.
A magyar exportőrök a saját kezüket megkötötték a lázasan sürgetett kiviteli tilalommal és ugyanakkor az osztrák Göttinger cég 950 bála kiszállítására kapott engedélyt. Az ügyes osztrák cég gyümölcsszállítással tudta kapcsolatba hozni a maga dolgát. Ezen azután nem lehetett segíteni.
Mínusz 40 százalék
Ausztria és Magyarország között végül is megállapodás létesült.
Eszerint Magyarországból csak abban az esetben lehet Ausztriába tollat szállítani, ha az osztrák kereskedelmi iparkamara igazolja, hogy az a mennyiség ottani belföldi szükséglet fedezésére szolgál és az osztrák ipar termelését biztosítja. Az így kivitt mennyiség azonban jórészben a német piacra került, még pedig 40 százalékkal olcsóbban, mint a magyar áru. Szóval versenyről szó sem lehetett.
Szokatlan egyébként a kereskedelmi összeköttetés történetében, ami itt történt, nevezetesen, hogy maga az osztrák kormány exponálta magát egy cég érdekében. A szakmai körök megítélése szerint, ha ez a helyzet továbbra is ilyen marad, ha az osztrák versenyt, amely az illetékes magyar tényezők szeme előtt megy végbe, nem sikerül elfojtani, akkor az évi 15 milliós export teljes elmaradásával kell számolni.
Nem kell a nemes valuta
Objektív és szigorú ellenőrzést kértek az érdekeltek, minden illegális dolog szigorú megakadályozását. Ezt maga a Nemzeti Bank pártolta, de megvalósításra nem került, aminthogy a jugoszláv és román termésnek a Budapesten való centralizálását sem sikerült biztosítani annak ellenére, hogy ez a magyar tollexport szempontjából döntő jelentőségű lett volna.
Nagyarányú nemes deviza megszerzésének a lehetőségére is rámutattak a szakmabeli érdekeltségek, de gyökeres rendezést mindezideig nem sikerült biztosítani. Legutóbb az OMKE lapja kronológikus sorrendben tárta fel ennek az egész exportágazatnak az elsorvadását. Úgy látszik, ez is azon problémák közé tartozik, amelyeket csak a termelés és értékesítés miniszteriális átszervezése nyomán sikerül megoldani.
