Az idei szilveszter

A luftballon és a töröksapka jegyében zajlott le Budapest olcsó Szilveszer éjszakája, amelyben nem folyt a pezsgő, csak a bor, de amely mégis vidám és hangos volt, mert az emberek mindenáron mulatni akartak

Soha ilyen Szilvesztert! Nyolc órakor este csak a taxik hirtelen meginduló cikkázásában lehetett arra következtetni, hogy ma este készül valami, egyébként a város szinte szokatlanul csendes volt és komor, mintha nem is reggel 6 órai zárórát engedélyezett volna a belügyminiszter, de esti 10 órában lett volna a záróra megállapítva, mint a boldog háborús időben. De aztán lassanként kezdett kivirulni a város.

Ekkor még nem dőlt el a nagy kérdés, amelynek tekintetében Budapest jóstársadalma már hetekkel előbb két ellentétes táborra szakadt: az egyik része azt állította, hogy az idén szó sem lesz semmifélre mulatozásról, a másik párt viszont amellett kardoskodott, hogy soha nem látott hetedhét országra szóló dinom- dánom lakodalom fogja búcsúztatni a rettenetes emlékű 32-es évet.

Állapítsuk meg mindjárt elöljáróban, hogy az optimista pártnak volt igaza: Pest mulatott,
mert már napokkal előbb elhatározta, hogyha összeszorított fogakkal is, de mulatni fog körömszakadtáig, az utolsó fityingig, legalább ezen az egyetlen napon. 11 órakor már nyüzsögtek a körúton. Az idén nagy divatban volt a piknik: igen sok ember cipelte hóna alatt a kisebb- nagyobb, inkább kisebb, mint nagyobb csomagot, akkor már zsúfoltak voltak az éttermek, kávéházak, nagy hotelek és a mulatóhelyekre is kezdtek szállingózni azok, akik korán megvacsoráztak és nem szeretik a tumultust. Ekkor már égett a pincérek talpa alatt a föld minden helyiségben:
az egész ünneplőbe öltözött város vacsorázott.

Pest minden villanykörtéje gyulladtan ragyogott és ontotta a fényt, száz és ezer zenekar harsogott, zengett, csattogott: egyetlen zene, egyetlen zaj, egyetlen tányércsörömpölés és evőeszközcsörgés volt egész Pest.

Künt az utcán pedig kettős őrszemek cirkáltak az uccákon és permanciában volt a rendőrség politikai osztály is. A főkapitányságon attól tartottak ugyanis, hogy esetleges tüntetések zavarják meg a pesti Szilveszter- éjszakáját, az óvatosság azonban feleslegesnek bizonyult: Pest egész esztendőben ilyen szabályszerűen nem viselkedett, mint ezen az éjszakán. Az éjszaka egyetlen utcai szenzációja az Oktogon téren zajlott le: valaki a tér közepén kis fekete koporsókat árult, ezzel a felírással: 1932, élt 1 évet, nyugodjék békében. Négy kis gyertya égett a koporsó mellett, amelynek 1 pengő volt az ára. Percek alatt elvitték mind az 500 darab koporsót: a szilveszteri temetkezési vállalkozó kitűnő üzletet csinált...

11 óra tájban indultunk neki a városnak, hogy beszámolhassunk az 1932-es Szilveszter éjszaka hangulatáról.

A Gellért- szállóba vezet első utunk. Minden zsúfolásig tele van, az emberek csak nem régen ültek asztalhoz, komolyak még és ünnepélyesek, de mindenkinek az orrára van írva, hogy már otthon elhatározta, hogy kitűnően fog mulatni és hogy ez az elhatározása megdönthetetlen. A pesti publikum dicséretére legyen mondva: az ünnepélyes és még feszengő hangulatban már feltűnik az első vendég, aki illumináltra szilveszterezte magát.

Második állomás a Belvárosi Kávéház. Egyetlen üres asztal sincsen, a szolid kávéházban ropog a jazz, minden asztalnál családok ülnek, rengeteg katonatiszt, magasrangú állami tisztviselők, minden asztalnál szilveszteri díszek: egy-egy luftballon.

A Dunaparton már nagy az élénkség. Zeng a Carlton, húzza a cigány, a pincérek frakkja máris csupa konfetti, mindegyik valóságos artistamutatványt produkál, amíg a zsúfolt asztalok között helyet tud törni magának. Itt a gourmanok ülnek, hires pesti evők, elsősorban, a Carltonnak közismerten finom a konyhája.

Következik a Dunapalota. Pontban éjfélkor lépünk be a szárnyasajtón. Szempillantás alatt elalszanak a csillárok s zenekarok tust húznak, malacvisítás sikolt fel az asztalok között, egyetlen boldog újév- kívánás az egész óriási hotel. Itt Pest legfinomabb publikuma ül, diplomaták, földbirtokosok, magasrangú állami tisztviselők, külföldiek, már sok pezsgő is fogy, csupa elegancia és fény minden, ahova csak néz az ember. Az ajtó körül egy pillanatra az ajkukra fagy az embereknek a nevetés: szerényen, feltűnés nélkül a mentők léptek be, akik azonban ezúttal nem menteni, csak gyűjteni jöttek...

A Royal- szállodában már észrevesszük a hangulaton, hogy éjfél után vagyunk, mindenki fenékig ürített egy-két poharat, csillogóbbak a szemek, kócosabbak a frizurák, hangosabb a diskurzus, szenvedélyesebb a tánc s talán még a zene is harsogóbb. A Royalt megrohanták az idén, rengeteg ember számított arra, hogy noha nem rendelt asztalt előre, egy kis protekcióval helyhez fog jutni, mindenki Korányit reklamálta, segíteni azonban senkin nem lehetett:
4-500-an kénytelenek voltak elmenni, anélkül, hogy helyet kaptak volna.

Természetesen idén is a legnagyobb rumli a Newyork kávéház előtt volt. Rendőrök tartották fenn a rendet a kávéház összes bejáratainál, a portások, kezükben a helyiség térképeivel, csak azokat engedték be, akik igazolták, hogy foglalt asztalaik vannak. A Newyork publikuma nagyobbrészt régi törzsvendégeiből állt, arisztokratákból, közgazdasági és hivatali kapacitásokból, művészekből és idegenekből is, akik között nem egy olyan volt, aki már napokkal ezelőtt táviratilag rendelt asztalt magának.

A portásokat nehéz pénzekkel akarták megvesztegetni, hogy az asztal számának bemondása nélkül is engedje be őket, de eredménytelenül. Egy úr azzal akarta kihívatni Tarjánt az uccára, hogy neki Gömbös miniszterelnöktől van ajánlólevelet, hogy beeresszék a Newyorkba. Vacsoráztak a bárban is, de azzal a feltétellel, hogy fél egyre mindenki befejezi a vacsorát, mert aztán már az asztalokat át kellett adni annak a publikumnak, amelyek ezeket az asztalokat lefoglalta.

A Newyorknak természetesen a késő reggeli órákig tartott a Szilvesztere, mert ugyanaz a publikum, mely innét vacsora után a mulatóhelyekre széledt szét, a reggeli órákban visszajött levesreggelire és még fél 10-kor is ültek esti vendégek az óriási kávéházban.

Nagy Szilveszterük volt a mulatóknak, amelyekben napokkal előbb le volt tényleg foglalva minden talpalatnyi hely és amelyekben, különösen a Parisien Grill-ben és a Moulin Rouge-ban három- négyszer is kicserélődött az éjszaka folyamán a publikum. Nagyon jó hangulat volt az Admirál bárban, ahol főleg a Newyork, a Dunapalota és a Hungária, valamint a Nemzeti Casino és a Fészek Klub közönsége adott egymásnak randevút.

A Péle-Méle.ben, amelyben a Pesten még mindig oly népszerű néger bár tartja előadásait, főleg arisztokraták és művészek voltak, hajnaltájban idősebb Nemzeti Kaszinó tagokat láttunk itt bigint lejteni, viszont reggel felé már a színes művésznők jártak csűrdöngölőst és csárdást frakkos gavallérjaikkal. A legelőkelőbb helyiségek közönségéből majdnem mindenki megfordult egy pillanatra az éj folyamán a Capriban, amelynek grottáiban egész éjszaka talpalattnyi hely sem volt.
Egyetlen nagy arisztokrata estélyről 40-en jöttek be egyszerre éjfél után.

A körúti Papagájban főleg a pesti szilveszterezésre feljött vidéki közönség dominált. Itt is, mint a többi mulatóhelyeken, óriási műsorral, ajándékokkal kedveskedtek a publikumnak, reggel 6 óráig zsúfolva volt minden.

Nagy sikere volt a pesti szilveszteri éjszakázásban az új Arizona bárnak, amelynek artisztikus, valóban művészi berendezését, intim hangulatát sokan ezúttal ismerték meg első ízben. Tele volt a Znazibár is- általában a mulatók arattak a legjobban-, mert itt például még reggel 8 órakor sem lehetett helyet kapni. A Gresham Grill-ben reggel felé nagy szilveszteri színésztársaság verődött véletlenül össze, akik egymásnak rendeztek nagy kabaré előadást, műsoruknak azonban nagy nézőközönsége is volt, természetesen.

Hangos Szilvesztere volt a Kossuth Lajos térnek is, az Elisée- nek főleg, amelyben kötelező volt a török sapkaviselés.

Az egész Szilveszter éjszakát általában töröksapka viselése jellemezte és a luftballon
amelyből legtöbbet a Miami kávéházban osztogattak. Reggel felé aztán a reggelizőhelyek konjukturába kezdődött meg, így ellepték a Newyorkon kívül az Erdélyi Borozót, amely több mint 300 levest szolgált fel, mintegy 430 üveg sörrel reggel 6- tól 8-ig.

A szilveszteri fénynek azonban megvolt a árnyoldala is: soha ennyi didergő, rongyos koldus nem ácsorgott a ragyogó ablakok alatt, mint ezen a Szilveszteren. Úgy verődtek a fényes ablaktáblák alá, mint a muslincarajok, nyáron az izzó villanylámpák fényébe. A mulatozó emberek bőkezűen adakoztak és ezen az éjszakán nemcsak a kávésok, vendéglősök, jazz muzsikusok, cigányok, pezsgőügynökök, pincérek és yo-yo kereskedők kerestek,- jó lozungjuk volt a koldusoknak is...

A színészek az idén is kerestek, bár nem olyan sokat, mint tavaly, A színházak az idén nem rendeztek kabaré előadásokat, mert nem akarták külön költségbe verni magukat, bevitték a mozik rukkoltak ki esetenként kitűnő műsorokkal, - a színházak közül kabaré előadást csak a Király Színház és a Labriola- Színház rendezett, előbbiekben fellépett Fedák Sári is. Kibővített nagy szilveszteri kabaré, varieté- előadás volt a Royal – Orfeumban is. A színházakban és a mozikban mindenütt táblás hát volt, a rekordot a színészek közül a pendliben az idén is Radó Sándor tartja,
aki azonban a tavalyi 1800 pengővel szemben mindössze 800 pengőt keresett az idén.

A pesti szilveszteri éjszakának körülbelül vasárnap délelőtt 11 órakor lett vége, ekkor tűnt el az utolsó töröksapka a körutakról.