Diplomáciai elismertetés nélkül aligha lesz valami az orosz üzletből

Bethlen István gróf a külügyi bizottság legutóbbi tanácskozásán feltünő hangsúllyal mutatott rá arra, hogy Magyarország külkereskedelme szempontjából nagyjelentőségű lenne, ha állandó árucsereforgalom létesülne a szovjettel. Tulajdonképpen a magyar gazdasági és politikai életnek régi problémája az orosz export és Károlyi Gyula miniszterelnöksége alatt ebben a kérdésben konkrét lépések is történetek már.

Akkoriban sokmillió dolláros keretmegállapodásról volt szó és pedig abban a formában, hogy Oroszország petróleumot, kőszenet, bizonyos fémeket szállított volna és Magyarország iparcikkeken kívül speciális vetőmagvakat, tenyészállatokat vitt volna Oroszországba.

Ennek a minden részletében kidolgozott tervezetnek a mozgatója Krausz Simon akkori bankelnök volt. Nemcsak idehaza tárgyalt a gyáriparosok megbízottjaként, hanem Berlinen keresztül megtalálta azokat a szálakat is, amelyek orosz részről tették volna posszibilissá e megállapodást.

Akkoriban azonban nagy meglepetésre a Külkereskedelmi Intézet vezérigazgatója, Kóródy Sándor kapcsolódott bele az orosz megállapodásokba és pedig nem a legszerencsésebb módon. Kóródynak mindössze alig egymillió pengős árucsere megállapodást sikerült létrehoznia a minimális petróleum importjára vonatkozólag és a szállítmányok elszámolása körül is bonyodalmak származtak, pedig az oroszok speciális magyar magvak iránt érdeklődtek. Ezt a magexportot aztán német cégek útján vásárolták meg később az oroszok.

Közben az orosz piac felvevőképessége csökkent és az export világszerte tapasztalható összezsugorodása folytán a szovjet akkor már kedvére válogathatott a különböző ajánlatok között. A németországi politikai események világjelentőségét elsőnek a szovjet diplomácia ismerte fel, amely szinte napok alatt kötött fontos külpolitikai megállapodásokat Lengyelországgal, Romániával és Franciaországgal is, tehát olyan államokkal, amelyek eddig gazdasági téren sem akarták elismerni a mai orosz rezsimet és most mégis politikai szövetségeseivé lettek.

A bizalmas megbeszélés, amelyet a magyar-orosz árucsereforgalom ügyében nemrégen Berlinben folytattak, nem vitte közelebb az ügyet a megoldáshoz, mert Winchkler István, a Külkereskedelmi Hivatal elnöke, nem tárgyalhatott azokkal a legilletékesebb orosz tényezőkkel, akik ebben a kérdésben döntenek.

Jól informált helyen úgy tudják, hogy a mai konstellációban nincs is sok realitás a magyar-orosz árucsereforgalom nagyobbarányú kiépítésében és pedig azért, mert az oroszok ma már politikai sikerekre is aspirálnak és Magyarország részéről hivatalos elismertetésüket kívánnák akkor, ha az árucsere megállapodást államközinek terveznék, nem pedig magánvállalatok szerződésének, mint ahogy azt annakidején kidolgozták.