Lányok az intézetben

Nagyon is vitatható, van-e valami "kényes" abban, ha egy szerdülő kislány szerelemhez hasonló rajongással fordul szép fiatal tanárnője felé. Kaffka Margit egy novellájában "ideáliskodásnak" nevezi ezt a lelki jelenséget. Számtalan fiatal leányka keresztül esik ezen a bárányhimlőn anélkül, hogy későbbi életében nyoma volna benne bármi beteges hajlamnak s hogy lelkileg beszennyeződött volna. Lehet, hogy rokon ez a homosexualitással, de nem azonos, - nem más, mint a pubertás korában még dezorientált érzés kapkodása tájékozódás után. Normális körülmények között úgy elmúlik nyom nélkül, mint ahogy jött. A felnőttek gyanakvó képzelete imputál neki valami szennyességet s ezért sorolják a kényes témák közé.

Winsloe Christa
a Vígszínházban bemutatott drámája, a Lányok az intézetben, el kell ismerni, diszkrécióval és megértő asszonyi okossággal érinti ezt a témát, melyet darabja magvává tett. A mag körül kifejlesztett cselekvényről már nem mondhatjuk ezt el ugyanolyan teljességgel. Olyan túlbuzgalommal bizonyít valamit, hogy bizonyitása már nem tud meggyőzni, - túllendül a célon. Egy olyan túlérzékeny, alacsonyabbrendűségi érzésekkel terhelt kislány, mint az a Manuela, akit az írónő a szinpadra állít, bajba kerül minden nevelőintézetben, még a szülői házban is s általában az élet minden helyzetében. Az írónő pedig rettenetes, környezetbe juttatja, olyan intézetbe, melynek könyörtelen szigora megszégyenít bármely kaszárnyát s olyan tanárnők zsarnoki fennhatósága alá, akik minden emberi érzésből kivetkőzött szörnyű boszorkányok.



A szegény kis egérke belekerül a roppant gépezet kerekei közé és elpusztúl, - a gépezet csak egyet zökken, aztán dolgozik tovább. Ezzel az írónő, aki máskülönben intelligenciával dolgozik, elárulja, hogy művészi ösztönében hiány van, fontosabb volt neki az erős színpadi hatások kiélezése, mint a dolgok belső hatásainak kiképzése. Abban a kínos jelenetben, mikor a kislány hosszas készülődés után kiugrik az ablakon, egyenesen larmoyáns hatás keresésével vádolható. Itt még kétségtelen ízlését is cserbenhagyta. Akik a darab előző verzióját, a filmet látták, azoktól úgy hallom, ez a jelenet a filmen nem volt s a film általában jobb volt.

Kevés ember van, aki serdülő korából, iskolai éveiből nem őrzött meg egy feledhetetlen traumát a szívében, amely érintésre messze későbbi korban is felsajdul. Ezért a darabnak megvan a hatása, különösen a nőkre, akik jobban átérzik a kis Manuela sorsát, mert maguk is voltak többé-kevésbé Manuelák. S ezt a hatást kimélyíti az előadás, amelynek gondossága és ízlése példaadó. Jób Dániel rendezői kezének kitünő műve. Csúcspontja Tőkés Anna játéka, aki érzésének visszafojtottságával, halk beszédével, egész temperáltságával mélységeket éreztet szerepe mögött. Ritka példája annak a színészi játéknak, amely azzal leplezi le az érzést, hogy elleplezi. Ágai Irén finom jelenség a színpadon, a szentimentális részeket hiánytalanul ábrázolja. Peéry Piroska, Kürthy Sári, Kürti Teréz és Gyöngyössy Erzsi a tanárnők merev körvonalú alakjait juttatják teljes érvényre.