A maczedóniai lázadás

A maczedóniai véres lázadások elnyomását, az elpusztított tartományok nyugalmát Oroszország és Ausztria-Magyarország úgyszólva ráparancsolta a portára és Bulgáriára. A lázadók pedig értsenek róla, hogy semmire sem számíthatnak. A portának és Bulgáriának meg kell egyezni egymással. Ezt kivánják a hatalmak. Ezt távíratozták meg Konstantinápolyba az orosz czár bécsi látogatásának eredménye gyanánt.

A porta és a bolgár kormány már napok óta tárgyal egymás közt, mióta szeptember végén mindkettőjöknek tudtúl adta, hogy a nyugalmat helyre kell állítani. A fölkelés azonban nem szünetel, sőt terjed. A falvak pusztítása, a lakosok legyilkolása mind a két részről napról-napra megújúl. A maczedon fölkelő bizottságok, - a kimitadzsik – nem törődnek a hatalmakkal és vezéreik azt mondják, hogy a török és bolgár kormányok tárgyalásaihoz semmi közük, harczolnak tovább. Még mindig arra dolgoznak, hogy oly állapotokat teremtsenek, mely a hatalmakat közbelépésre birja.

A bolgár kormány tárgyalást kezdett a portával, de eddig megegyezés nincs. A porta küldöttje, Feruh bej, a következőket terjesztette elő: Általános kegyelem a politikai vétkeseknek; a török hadsereg visszvonúl; az elpusztított falvakat felépítik, a bolgárok üldözését a török hatóságok nem folytatják. De Bulgáriában azt mondják, hogy ez az ajánlat nem őszinte. A törökök csak időt akarnak nyerni és háborúra gondolnak. Európai utolsó tartományaikat meg akarják védeni.