|
Fél Budapest kimenekült a szaharai vasárnapon a városból a 36 fokos gyilkos hőség elől
Vasárnap hajnalban szaharai forróság szakadt rá Budapestre. Már hajnalban tele volt az ucca menekülőkkel, akik szellős öltözékben vándoroltak a strandok, az evezőházak és az erdők felé. Hét órakor sorba álltak már az emberek a strandfürdők pénztárai előtt, izgatottan és izzadtan. A vízben mozdulni nem lehetett: húsbarrikádok tömték meg a fürdőmedencéket. Aki nem kapott helyet a vízben, az elnyújtózott a homokon. Úgy feküdtek mozdulatlanul óraszám, pörkölődve a napon, mint a krokodilok a Nílus partján. Az egyik strandfürdő pénztárosát megkérdeztük délben, mennyi a bevétel: - Négyezer pengő körül…- volt a válasz. (Szegény pénztáros! Micsoda tantalusai kín lehet ebben a deszkából épített gőzfürdőben olvadozni és kidagadó szemmel nézni, amint az emberek néhány méterrel odébb lucskosan és meztelenül mászkálnak a víz szélén.) A római parton a Duna mentén hasonló volt a kép. De itt legalább elég volt a víz .A Dunában elfért az a potom 70- 80 000 ember, aki a római partra ment üdülni vasárnap. Csak az evezősök voltak éktelenül dühösek: a Dunán szél fújt és tönkretette a mulatságukat. Nyolcezer csónak evezősei szálltak vitézi kedvvel a Dunára, és csakhamar olyan szél kapta el az evezősöket, amilyennel évek óta nem volt dolguk. A menekülő csónakosok nagy tömegei kötöttek ki a Vízművek telepén, otthagyták a csónakjaikat és gyalog vonultak haza, a járókelők nem kis csodálkozására. A rendőri motorosok éberen cirkáltak, néhány felborult csónak utasait szerencsésen ki is mentették. A Hajógyár jégtörője körül azonban majdnem nagy baj történt: Török László csónakját a jégtörő vaspontjai alá ragadta a széltől korbácsolt vízár és az evezős csak úgy tudott megmenekülni, hogy a láncokba kapaszkodott. Lógott a vízben, amely egyre jobban sodorta őt a pontonok alá, már- már elhagyja az ereje, de akkor arra evezett Stark Andor ügyvédjelölt és Kágel János rendőrtisztviselő, akik az utolsó percekben mentették ki Török Lászlót reménytelenül súlyos helyzetéből. Délben 12 órakor végigvánszorogtunk Pest legforgalmasabb uccáin. Mintha Sába királynő épp most felfedezett holt városában járnánk. A szikrákat hányó aszfalton egyetlen élőlénnyel sem találkoztunk.
Még egy ájult cserebogárral sem… Délután néhány perces zápor mosta fel a Lipótváros környékét, de estefelé már újból tikkadó, fullasztó meleg volt az egész városban. A kávéházak teraszain is alig lézengett néhány ember, üresek voltak a belterületi zöld vendéglők is. |