Gazdaszemmel – a római egyezmény mérlege

Alig tért haza a magyar miniszterelnök Rómából és alig vette még tudomásul a közvélemény azt, hogy milyen gazdasági megegyezést létesitett ott a három tárgyaló ország, máris megjelent az ujságokban az a hir, hogy Benes cseh külügyminiszter kereskedelmi szerződés kötésére tett ajánlatot a magyar kormánynak. Felmerül az a kérdés, vajjon közeledett volna-e hozzánk a cseh kormány hasonló szándékkal, ha Rómában nem történtek volna olyan megállapodások, amelyeknek következtében Benes erre a közeledésre kényszeritve érezte magát?

Nem kell hozzá nagy diplomáciai jártasság,
elegendő a józan ész, hogy erre a kérdésre megfeleljünk. Semmiesetre sem történt volna meg ez a közeledés, ha a római tárgyalások Magyarországra kedvezőtlenül végződtek volna. Tehát, ha mégis megtörtént a csehek részéről az ajánlat, amelyet mi természetesen szivesen fogadtunk, akkor azért történt, mert a római tárgyalásokon a mi gazdasági helyzetünk megszilárdult.

Hogy ez valóban igy van,
azt Dolfuss kancellárnak egy nyilatkozata és az azt követő tények is bizonyítják. Az osztrák kancellár ugyanis azt a félre nem érthető és a kisántánt körében bizonyára meglepetést keltő nyilatkozatot tette a római tárgyalások befejezése után, hogy Ausztriának is érdeke a magasabb magyar gabonaár, mert minél többet fizet Ausztria a gabonáért Magyarországnak, annál több ipari cikket tud vásárolni Magyarország Ausztriától. Olyan logikus és megértő nyilatkozat ez, amilyent Ausztriától eddig hiába vártunk. Kell tehát, hogy erre Benes is gondolkodóba essék.

De ez még nem minden!

Az osztrák kancellár kijelentését követte Ausztriának az a készsége, hogy hajlandó fölemelni a magyar buza-exportkontingenst! E tárgyban most folynak a tárgyalások és nem kétséges, hogy sikerrel fognak végződni. Bárhogy áll is azonban a helyzet, azt nem lehet tagadni, hogy a Rómában kötött hármas egyezmény gazdasági vonatkozásai visszhang nélkül nem maradhattak és nem is maradtak.

Végre is miről van itt szó?

arról, hogy az elszigetelt magyar mezőgazdaság biztos piacokhoz jut. Arról lehet szó a jövőben, hogy a nyolcmilliós fogyasztási terület kibővül! Arról lehet szó, hogy Schandl Károlynak az a régen hangoztatott követelése, hogy Ausztriával szoros gazdasági kapcsolatba lépjünk, Ausztrián tulmenően Olaszországgal is valóra válik. Akkor pedig nemcsak Benesnek, hanem más államférfiaknak is az lesz a kötelessége, hogy a rideg elzárkózás kínai falát lebontsák és igyekezzenek gazdaságilag elviselhető helyzetet teremteni.

Ha csak ennyi lesz a római egyezmény eredménye,
máris a legteljesebb sikerről beszélhetünk. Mi azonban a magyar feltámadás ünnepén ennél több és nagyobb eredményeket is várunk és hisszük, hogy nem ok nélkül!