Gyilkosság vagy véletlen szerencsétlenség áldozata Thurzó- Nagy Gábor, az Opera volt korrepetitora

Gyilkosság vagy véletlen szerencsétlenség áldozata Thurzó- Nagy Gábor, az Opera volt korrepetitora, akiről azt hitték, hogy öngyilkos lett

Vasárnap váratlan fordulat történt Thurzó - Nagy Gábor volt operaházi korrepetitor ügyében, akit a csendőrök szombaton holtan találtak Rákosliget és Rákoscsaba között, a vasúti sínek mentén. Megjelent a főkapitányságon Székely Ernő százados felesége, Thurzó – Nagy Gábor anyósa és bejelentette, hogy a család szerint szinte teljesen lehetetlenség, hogy hozzátartózójuk öngyilkosságot követett volna el.

Székelyné előadása szerint minden körülmény az öngyilkosság ellen szól. A 37 éves Thurzó- Nagy Gábor - aki atlétatermetű, nagyon jó megjelenésű férfi volt- maga is és egész családja jó anyagi körülmények között élt. Bátyja, László, a miskolci, Magyar Jövő. c. lap főszerkesztője- tulajdonosa, öccse, Árpád a Ponty uccai felsőkereskedelmi iskola tanára, Székely százados pedig, akinél a fiatalember budapesti tartózkodása alatt lakni szokott, szintén nem vagyontalan ember. Thurzó- Nagy azonban nem is szorult rokonai támogatására. A zeneakadémia elvégzése után azonnal az Operaházhoz szerződtették mint korrepetitort és itt többet között egy ideig ő volt Alpár Gitta és Németh Mária korrepetitora.

A fiatalember a rádióban is sokszor nagy sikerrel szerepelt, úgyhogy tanárai- elsősorban Dohnányi- és zeneértő ismerősei fényes jövőt jósoltak neki. Öt évig állott az Opera szolgálatában, onnan Grácban szerződött, de onnan a gráci színházi zavargások miatt átköltözött Lipcsébe és ott telepedett le véglegesen. A nemzeti szocialista forradalom magyarellenes hangulata miatt volt kénytelen a fiatal karmester elhagyni Németországot és mintegy három hónappal ezelőtt tért haza.

Mostanáig édesanyjánál élt Miskolcon, egy héttel ezelőtt pedig megállapodott az egyik nagyobb magyar vidéki színházzal, hogy oda szerződik mint karmester. Tehát szó sem lehet attól, hogy állástalansága miatt elkeseredésében követett volna el öngyilkosságot. Családi bajai sem voltak, feleségével, Székely Ilonkával- aki az utóbbi néhány hónapot bécsi rokonainál töltötte-
ideálisan boldog családi életet élt.

Múlt hét csütörtökén vendéglőben ebédelt, majd hazatért Székelyék lakására, ahol összecsomagolta holmiját, hogy Miskolcra utazzék.

- Nagyon fáj a fejem és nagyon rosszul érzem magam,- mondotta elutazása előtt néhány perccel anyósának- úgy látszik, a vendéglőben valami rossz ételt ehettem. Kérlek, adj egy aszpirint...

Székelyné kikísérte vejét a pályaudvarra, ahol a fiatalember- mint mindig- most is nagyon vidám hangulatban volt, fütyörészett és boldog volt, hogy haza utazhatik édesanyjához.

Székely Ernő nejét Hertelendey ucca 4. szám alatti lakásán kerestük fel. Székelynével Thurzó- Nagy karmester szobájában beszéltünk. A szoba tele van zeneszerzők és művészek bronz és gipszszobraival, babérkoszorúkkal és a zongora fölött hatalmas berámázott fénykép áll: Gábornak, soha el nem múló szeretettel és hálával jó barátja, Jan Kiepura...

- Kizárt dolog, hogy öngyilkosság történt volna- sírdogál kezeit tördelve Székelyné Gábor
a legvidámabb és legjobb kedvű ember volt, akit csak ismertem: ő maga sosem hordott, de még máson sem tűrt meg sötét ruhát. A rendőrség is valószínűnek tartja, hogy úgy történt a szerencsétlenség, hogy Gábor, szegény, a délben evett mérgezett hústól hirtelen rosszul lett, a vonat folyosóján elszédült és véletlenségből kiesett az ajtón.

Búcsúlevelet nem hagyott hátra és különben sem tartják valószínűnek a rendőrségen sem, hogy úgy kövessen el valaki öngyilkosságot, hogy kiugrik a vonatból, mert ilyenkor különös szerencsétlenség kell ahhoz, hogy haláleset történjék, ne csak súlyosabb vagy könnyebb szerencsétlenség. Lehetséges, hogy bűncselekmény áldozata lett szerencsétlen vőm, és a rendőri nyomozás most azt igyekszik kideríteni, hogy mennyi pénz volt nála, mikor elutazott, és hogy sok csomagja közül nem hiányzik-e két darab...