A Tisza „virágai”, a rajzás jelensége

A lárva  igen ősi jellegeket is megőrzött, még pedig elsősorban a végtagok rendkívül primitív alkatát. Ezek ugyanis nincsenek egy bizonyos meghatározott irányú mozgásra berendezve: ellenkezőleg, különféle mozgásokra alkalmasak. Ezek között a hátrafelé történő mozgás különösen gyakori s ha a tiszavirág lárváját nedves földbe tesszük, meg is figyelhetjük, amint az ásómozdulatokkal befurakodik a földbe.

S végül testszelvények egyöntetűségében is épp úgy felismerjük az ősrovaroktól szerzett örökséget, mint a lassú, lebegő repülésben, melyben még hiányzik a magasabbrendű kérészek ritmikusan emelkedő és süllyedő tánca.

Miért jelenik meg a tiszavirág a délutáni órákban, miért nem korábban, miért nem éjjel? Ez volna utolsó felvetni való kérdésünk. Volt eset, amikor - Unger Emil megfigyelései szerint - már délben megtörtént az előző napról esetleg elkésett rajzás, amelyre kétségkívül az időjárásnak is erős hatása van. De ez csak kivételes eset.

A kutató itt új feladatok előtt áll s érzi ismereteinek hézagosságát. Ma még nem ismerjük pontosan, hogy milyen a levegő páratartalma, nyomása, nem ismerjük a fényerősséget sem, amely utóbbival szemben mindenesetre különféleképen reagálnak a különféle kérészek. Így például a Polymitarcis virgo kétségkívül fénykedvelő a Palingeniával szemben.

Ma lehetőleg a nap hőhatásaival iparkodunk megmagyarázni a rajzás jelenségét, de azt kérdezzük, nem fogunk-e valamikor elmosolyodni ezeken a magyarázatokon s nem leszünk-e kénytelenek kozmikus jelenségekhez fordulni? Nem gondolunk már most arra, hogy a Palingeniák Ázsiában felvonulnak északra Irkutzkig, ahol a legnagyobb téli hőmérséklet -37°, a nyári közepes temperát ura pedig -0.4° s ott rajzanak?

S a kérészek tömeges megjelenése kapcsán jusson még utoljára eszünkbe a palolo-féreg (Eunice viridis), a számoai asszonyok kedvenc csemegéje, mely időnként hihetetlen tömegekben lepi el a Csendes-óceán korallzátonyait és partvidékeit a benszülöttek nagy örömére, akik már előre tudják, hogy mikor jelenik meg kedvenc állatuk, de aligha sejtik, hogy mi az oka azok tömeges megjelenésének.

A tudomány sokáig csak tapogatódzott. Voltak, akik a tengerjárással hozták összefüggésbe az Eunice özönlését, de tévesen. Megfigyelésekből kitűnt, hogy a palolo zárt helyen is bőségesen ontja ivadékait. A szaporodás okait tehát másutt kellett keresnünk.