A Budapesten közelebb megtartott nemzetközi tűzoltó-kongresszus alkalmával tűzoltóink számos gyakorlatot is tartottak a külföldiek előtt.
Többek közt bemutatták az életmentés egypár módját is, nevezetesen mentőponyvával és ugrózsákkal. A nagyvárosokban, hol az épületek többnyire igen magasak, nem épen ritkán megesik, hogy ha a tűz rohamosan elterjed, a felsőbb emeletek lakói benszorúlnak, mivel a lángba borúlt lépcsőkön lejönni lehetetlen. S ilyenkor van szerepe a mentőponyvának és mentőzsáknak.
Az előbbi nem egyéb, mint egyszerű, de igen erős és nagyterjedelmű ponyva, melyet körös-körűl fogván a tűzoltók, a leugráló benszorultak alá tartanak.
Ezen eszköznek hátránya azonban, hogy sokan félelemből vonakodnak a magasból az ugrást megtenni s addig haboznak, míg a füsttől és hőségtől elalélnak, míg a másik hátrány az, hogy az ugrást könnyű eltéveszteni, kivált ha a tűzoltóknak a lángok miatt nem sikerül egész közel hatolni az égő épülethez, amint ez tavaly Budapesten a Párizsi árúház égésénél is megtörtént, mely alkalommal több leugró összezúzta magát.
Ezért kezdik a mentőzsákot alkalmazni.
Ez nem egyéb, mint erős vászonból készűlt igen hosszú zsák, vagy inkább cső, melynek egyik végét az emelet valamelyik ablakához erősítik a tűzoltók s a benszorultak aztán a zsákba bújva, azon baj nélkül a földre csúsznak.
Képeink a mentőponyvával és a mentőzsákkal végzett kísérletet mutatják be.
