|
Wolff Károly a Keresztény Nemzeti Liga közgyűlésén
Az egyesült keresztény nemzeti liga vasárnap délután tartotta meg országos közgyűlését, amelyen hosszas betegsége után először szólalt fel a nyilvánosság előtt Wolff Károly, a liga ügyvezető-elnöke. Bernáth István elnöki megnyitója után meghatott hangon kezdett beszélni Wolff Károly és kijelentette, hogy a bölcselet megtisztult magaslatáról akar beszélni, az élettapasztalat igazságának szemüvegén keresztül. - Sok mondanivalóm van – mondotta -, lelkem csordultig tele van. Ahová csak nézek, mindenütt csupa bonyodalmat látok, próbálkozásokat, kísérletezéseket és kevés eredményt. A államosítás szinte pökhendi vakmerőséggel tolakodik mindenütt előtérbe. Milyen jogcímen? Semmi másnak, mint a nyers erőnek, a tényleges hatalomnak a jegyében. Az erkölcsiek terén a legrémségesebb kép tárul elénk. Az államosítás keretében nem látok törekvést az erkölcsileg jobb és nemesebb biztosítására. Hiába markol olyan sokat az államosítás, érdemben roppant keveset tud elintézni. A közületben a terror ma is a legjelentősebb tényező. Az emberi közületek életében a butaságnak és az együgyűségnek mindig változatlanul ugyanaz a szerepe. Magasabb légkörből nézem az eseményeket. Változatlanul hiszek az ember jóságában! A hatalom nem tud maradandó emlékeket állítani. A ma alakuló korszellem az emberimádás jegyében alakul és elfelejti, hogy csak az Isten-imádás jegyében lehet nagyot alkotni.
Maradandót egy nemzet életében sohasem tud egy ember alkotni. Bármilyen agyvelő, akarat vagy energia is fűtse is az embert, csak egy kis ér megpattanása következzék be és a világot hasogatni akaró én ott fekszik mozdulatlanul. Cölöpöket kell verni az államokat tagoványos talajába is. Inog a nemzetközi kapitalizmus egész berendezkedése. Vajjon a nietzschei Übermensch hogyan tölti be szerepét a mostani Németországban? Az Übermensch hallgat a terror előtt, hallgat a politikában, a művészetben, a tudományban és a társadalomban egyaránt. Minden nemzetnek olyan a politikai megjelenése, amilyent társadalma szempontjából megérdemel. A társadalom pedig csakis a szabadság és a haladás jegyében tudja betölteni hivatását! Szabad egyénekre van szükség, nem pedig Übermenschek-re, Amit mondok, minden becsületes embernek egyenlő érdeke. Ha hátsó gondolat nélkül Istenben hívő ember valaki, azt kell kívánnia, hogy a közületet magas erkölcsi értékek irányítsák. Nem állunk sorba senkivel, nem szájaskodunk. A magyar társadalmat nem érdekek, hanem az örök erkölcsi értékek alapján szervezzük meg! A szociáldemokrácia keserű leckét kap most, de ha terrorról panaszkodik, el kell ismernie, hogy ezt a terrort ő organizálta meg először. Én nem a terror embere vagyok, a terror ellenterrort szül. Én ezt az ellenterrort sem fogadom el haladásnak, mert haladást csak maradandó erkölcsi értékeken lehet biztosítani. A magyar nemzet azért tudta a centrális hatalmat túlélni, mert a magyar társadalom ki volt építve a magyar rendi alkotmányban is és a szabadság alapján állt. A magyar rendi alkotmányban érvényesült már a tudás demokráciája. Nincs nagyobb veszedelem, mint a tudatlanság demagógiája! Törvényeket, rendeleteket hoznak és holnapután túllépik ezeket. Intézkedéseket léptetnek életbe, amelyeknek intencióval maguk sincsenek tisztába. Nyugati demokrácia, a marxizmus, a szabadkőművesség lejárt nagyságok. Embert imádni ma is tudnak, de az igazi haladás az, hogy az Istent szolgáljuk és imádjuk és nem az embereket. Az isteni tételek vezessék az embereket, ne muló értékű frázisok, szállóigék, amelyek ma születnek, holnap meghalnak. S társadalom függetlenségéért szállok síkra, mert nincs nagyobb veszedelem, mintha az etatizmus meg akarja enni magát a társadalmat is. Isteni erkölcs és nemzeti gondolat: ezen a cölöpépítményen nyugodjék a társadalom. Ma szokás a hatalmon levő államférfi előtt leborulni, pedig meggyőződésnélküli, gerinctelen társadalomnak nem lehet jövője. A magyar társadalomnak egy ereje van, ha az örök erkölcsi értékek szolgálatában áll. Istent imád ember helyett. A társadalmat csak független egyének vezethetik, nem pedig olyanok, akik máról holnapra pozíciót, hatalmat, szubvenciót hajszolnak a mindenkori hatalomnál.
Wolff Károly ezzel a mondattal fejezte be nagyhatású beszédét: |