Háromezer kéregető aggastyánt vidéken helyez el a főváros, azután megtisztítják az uccákat a tolakodó koldusoktól

Csapatostul lepik el a pesti uccákat a könyöradományokért esedező csavargók, akik gyakran
követelnek és fenyegetőznek.

Nem lehet az uccát megtisztítani tőlük, mert ha húsz koldust a toloncházba visznek, negyven új nő a helyükbe. A házakat, lakásokat járó úgynevezett szemérmes koldusokat pedig egyáltalán nem lehet elcsípni. A hivatalos körök álláspontja az, hogy erélyes intézkedésekre csak akkor kerülhet sor, ha először rendezik a kolduskérdés mögött rejlő súlyos szociális problémát, és gondoskodnak a valóban a keresetképtelen, támogatás nélkül álló aggokról.

A milliós fővárosban mintegy ötezer 64 éven felüli egyedülálló, nincstelen aggastyán él, nők, férfiak vegyesen. Az ötezer közül kétezerről gondoskodnak a szegényházak. A főváros, mely évente körülbelül 19-20 milliót költ közjótékonyságra, nem képes valamennyit eltartani.

Most az a terv merült fel, hogy a drága pesti ellátás helyett inkább kíséreljék meg az aggoknak vidéken való elhelyezését úgy, ahogy ezt az elmegyógyintézetek és gyermekmenhelyek teszik ápoltjaikkal.

A hatóságok számítása szerint minden rászorulót meleg falusi otthonhoz lehetne juttatni a rendelkezésre álló pénzből. Valószínű, hogy a tervek megvalósítása a közel jövőben megkezdődhet és a főváros szegényebb lesz néhány ezer szegénnyel...

Ha az aggokról már gondoskodtak, megindul a kíméletlen roham a hivatásos, tolakodó kéregetők ellen. Eddig csínján kellett bánni ezzel a kérdéssel a könyörületet érdemlő aggok miatt,