Anglia és Japán exportját az állami hitelbiztosítás fejleszti

Amikor a középeurópai államokban a valuta stabilizációja megtörtént, a kereskedelem forgalma nagyarányokban fellendült. Ez viszont új biztosítási vállalkozást teremtett: a hitelbiztosítást. Eleinte csupán a belföldi áruk, fedezetlen bankszámla-hitel és delkredere volt a hitelbiztosítás tárgya, később nagyobb jelentőségre tett szert a külföldi export fellendítését szolgáló hitel biztosítása is. Az utóbbi nem annyira a biztosítási magánvállalkozás munkakörébe tartozik, mint inkább az exportőrök üzleti politikáját és az állam devizapolitikáját érinti.

Amíg áruhitel biztosítással átmenetileg nálunk is próbálkoztak,
addig exporthitelbiztosítás semmilyen formában nem történt és hazánk Közép-Európában e tekintetben érthetetlenül elszigetelt folt maradt.

Más a helyzet a külföldi államokban,
ahol az exporthitelbiztosítás háromféle változatával találkozunk. Legprimitívebb a helyzet Ausztriában, ahol a magánvállalkozás nyújt az exportőröknek segítőkezet, melyhez a magánvállalatok fejlett viszontbiztosítási rendszere és összeköttetése ad lehetőséget.

Magánvállalkozás bonyolítja le az exporthitelbiztosítást,
de az állam viszontbiztosításszerűleg részesedik Németországban, Csehszlovákiában, Spanyolországban, Hollandiában és Belgiumban. Legújabban a belföldi hitelbiztosításnál mutatkozó viszontbiztosítási kapacitás hiányát pótolja az állam Németországban a Hermesnél, Olaszországban pedig a Societa Italiana di Ass. Credito milanói biztosítónál. A hitelbiztosítás kizáróan állami feladattá vált Angliában, Japánban és Franciaországban.

Megállapítható, hogy éppen a világ legnagyobb exportállamaiban
vette saját kezelésbe az exporthitelbiztosítást az állam, a nagyobb export államokban a magánvállalkozással megfelelő arányban részesedik az állam is és csupán a jelentéktelenebb exportállamokban vonul vissza az állam a kérdés rendezésében való anyagi részvétel elől.

Már pedig a nagy exportállamok álláspontja azt igazolja, hogy az ország exportlehetőségei a kivívott mértékben csak akkor tarthatók fenn, ha az exporthitelbiztosítás teljesen zökkenésmentesen működhetik s e célból az állam az egész kockázatot maga hajlandó vállalni. Ebből az is következik, hogy valamely ország kivitele csak akkor fejleszthető, ha a fejlődés lehetőségeit garantáló exporthitelbiztosítási intézmény rendelkezésére áll. Ennek tulajdonítható, hogy az export fokozására törekvő Ausztria kormánya napirenden tartja az állami részvétel kérdését, noha ez jelentékeny befektetést és kockázatot is igényel.