A búvárhajók legénysége csupa halálra-szánt és életet minden pillanatban kockáztató emberből áll. Hiába minden technikai tökéletesítés, hiába minden óvatossági rendszabály, a világ legveszélyesebb „közlekedőeszköze” ma is a búvárhajó marad.
Elég egy csavar meglazulása, elég az, hogy a kormányos egy pillanatra figyelmetlen legyen, elég a legapróbb technikai hanyagság és a búvárhajó hajóból koporsóvá változik. Évente átlag egy tucat tragikus és izgalmas búvárhajó-katasztrófáról érkezik hiradás. Amerikai, francia, japán és angol tengeralattjárók - a technika minden raffinált újításával felszerelve a végtelen víz martalékává válnak abban a pillanatban, amikor elvesztik felemelkedőképességüket.
És ki tudja, milyen tragédiák játszódnak le az elsüllyedt tengeralattjáró belsejében. Levegő egyelőre van, élelmiszer is, erős, bátor emberek mégsem tehetnek mást, minthogy ölbetett kézzel várják a halált. Múlnak az órák s a levegő lassan fogyni kezd, a tenger fövenyén nyugszik az acélhajó, kíváncsi halak úszkálják körül.
Odafönn talán már keresik is a tengeralattjárót a búvárok talán már le is ereszkedtek a tenger fenekére, talán már meg is találtak a fövényben a hajót, talán már kopogtatna is kívülről az acéllemezen, hiábavaló munka ez mégis, mert szilárdan és féltékenyen zárja magába áldozatait az acélkoporsó.
A menekülés szinte lehetetlen a tengeralattjáróból, mert egérfogóvá vált a tenger fenekén. A levegő elfogy és az emberek, akiket csak vékony acélfal választ el a meneküléstől, megfulladnak, mert az elsüllyedt tengeralattjárót lehetetlen gyorsan kiemelni. Utólag persze - hetek munkájával - sikerül végre a hajót kiemelni, de ekkorra már csak halottakat találnak belsejében.
Az utóbbi időben száz meg száz feltaláló kísérletezett búvárhajók számára való mentőkészülékekkel. A legfantasztikusabb találmányokat jelentették be, a torpedókamrából kilőtt matróztól az automatikus emelőig.
Most egy új és egyszerű találmány, a „póttüdő”, úgylátszik bátorságosabbá teszi a tengeralattjárók legénységének életét. A „póttüdő” semmi más, mint egy oxigénfejlesztő készülék, melyet a menekülő matróz testére erősít. A készülék csövét szájába veszi és orrát két kis rugós lemezzel zárja el.
A készülék lényeges újítása, hogy a kilélegzett levegő egy kis gumiövbe kerül, melyet a matróz nyakába akaszt. Amint a gumiöv kezd megtelni a kilélegzett levegővel, szinte úszóhólyaggá, mentőövvé változik át és emeli magával a vízben az embert.
Ezekután a menekülés egyetlen problémája tengeralattjáróból való kikerülés marad. Az elsüllyedt hajó fémajtaját kinyitják, kimásznak rajta és a mentőkészülékkel felszállnak a tenger felszínére. Az új találmány: tengeralatti póttüdő egy lépés a tengeralattjáró legénysége életének bátorságosabbá való tételére.
