Lapszemle

Ami hamarjában eszembe jut, - az jó. Amit hamarjában megemlíthetek, az is jó. Amit mostanában olvastam, - még mindig jó. De nem jó:

"A legmélyebb felületes könyv, amit hamarjában olvastam." (Századunk", kritika Kosztolányi Bölcsőtől a koporsóig című könyvéről.)

*

"Ez a sűrítettség egyrészt annak tudható be, hogy az író témájában nem autszeider..." ("Korunk", Új magyar író: Palotás Imre.)

*

"Az ehrenburgi destruáló szkepticizmus a negatívum valóságának, Európa ziláltságának, haldoklásának volt egyik pontos kifejezője. Haldoklás maga is. Túléles penge, mely felemészti hüvelyét." ("Korunk", Ilja Ehrenburg - pozitív előjellel.)

*

"A polgári osztály fejlődése a zene terén komoly művészi értékeket hozott létre. A hangszeres zene, az opera, a hangversenyirodalom a világhatalomra jutott polgári osztály tőkefelhalmozódásának kísérő jelensége és következménye. A tőke profitot hozhat a komponisták, előadóművészek nagy számának foglalkoztatásával is." ("Korunk, A zene útjai.)

*

"Mert Ady sohasem néz le, - mindig leszáll és megmártja magát. Ez az Ady-stílus lényege: elkészíteni a mocsok-fürdőt, belemenni, aztán jajgatni: mocskos vagyok!" ("Független Szemle", Egy új Ady-revizió.)

Ugyanebből a cikkből:

"A nemzedék önmagát látja Adyban, ezenfelül még olyan volt, mint a dánosi rablógyilkosság nőközönsége, amely szerelmi ajánlatokkal árasztotta el Balog Tutát, mert meglátta benne a phalloshőst..."

Ugyanebből a cikkből:

"Az Ady-probléma felvetése az, hogy miért gyűlt össze a tömeg a sár, a pálinka és a sperma szagra?"

*

"A gondolat és a gondolat tárgya feloldódik a ritmus pompásan illeszkedő és a nyelv harmónikus kifejező eszközével egy gazdag lírai mikrokozmoszban, amely egyrészt a külső világ behatása alatt erjedő forrongásban, tépelődő harcban morzsolódik; másrészt azonban a szerző énje biztos kézzel formálja meg, önti tégelybe az ujjai közt párolgó, sőt bűzlő étetfolyadékot." ("Független Szemle" Szabó Lőrinc Válogatott versei.)

*

"Lelkierőre valló nosztalgiákat él át... Prózai balladák komoly novellái. Balladák: romantikus lélek és tudat megnyilatkozásai, küldetésük az előretörés... Ebben is régi-romantikus, aminthogy nemcsak Ady éjszakái de a fiatal Karinthy éjszakái is (?) "nagy emlékek" a háborúelőtti irodalmi életvilágból."("Független Szemle", Karinthy című cikk.)

*

"Kosztolányi mégis, a szépségek és a szépségek játékának gyermek-lelke ellenére is az élet nagy szerelmese és az emberi valóság fájdalmas arcú írója." ("Magyar Írás", Bölcsőtől a koporsóig című kritika.)

Ugyanebből a kritikából:

"(Kosztolányi) nyelve cselló és pacsirta összjátéka."

".... Gide, a francia ifjúságnak ez a fájdalmas kerítője, ez a zsenialitással és artisztikummal parfömirozott méregcsatorna..." ("Magyar Írás" A mai Európa szellemi irányvonalai.)

*

"S mint őket szellemi előkelőtlenségük kötelezte térdhajtásra..." ("Szabad Írás", Thomas Mann és a többi.)