Caracciola és Henne világrekordot javítottak a gyóni pályán!

Daytona Beach-en kívül ilyen sebességet sehol a világon nem futottak még

A kormányzó és sok ezer autós és motoros látogató nézte végig a rekorderek kísérteties száguldását Európa legtökéletesebb versenypályáján

Szelíd homokbuckák között húzódik végig a nemrég megnyitott Budapest-kecskeméti országút. A hófehér betonpálya nevezetes események színhelye volt vasárnap. Henne, Caracciola és Möritz, a három világhírű német bajnok motorkerékpáron, autón és háromkerekű szejklkaron rohamra indult a jelenleg fennálló világrekordok megdöntésére.

Mind a három kísérlet káprázatos eredményeket hozott: a régi világrekordok megdőltek és a gyóni betonpálya ezzel bevonult a történelembe.

Már reggel 10 óra körül hatalmas autótábor lepte el a kecskeméti országútnak 42 és 46-os kilométerkövek közötti része mellett a mezőt és a szántóföldeket. A garázsokból előkerültek a legócskább járművek is, a világrekord kísérleteknél mindenki jelen akart lenni, aki valaha benzint szagolt. A rendőrség olyan látványt ígért, amilyenre eddig Európában példa nem volt.

Tíz óra előtt néhány perccel a kormányzó is megérkezett két fiával Lencz Albin, a KMAC alelnöke kíséretében. Először a 42-es kilométerkőnél felállított versenydepónál szállt ki a kocsijából és ott hosszasan elbeszélgetett a versenyzőkkel, akik akkor már minden előkészületet megtettek a nagy küzdelemre.

Alig foglalta el helyét a kormányzó a számára felállított díszpáholyban, a megafón máris bejelentette, hogy az új gyóni betonpálya ma Európa egyetlen országútja, amely megfelel a világrekord kísérletekre előírt nemzetközi szabályoknak. Nyílegyenes, emelkedése sehol sem éri el az egy százalékot és sima, mint a tükör. Megtudtuk, hogy sebességi rekordkísérleteknek leszünk szemtanúi.

A versenyzők egy kilométer nekifutás után teljes sebességgel végigszáguldanak a következő kilométeren, ahol menetidejüket századmásodperces pontossággal lemérik, majd újabb egy kilométeres nekifutó után visszafordulnak, ellenkező irányban is lefutják a távot s a két menetidő középarányosa lesz a rekord – ha az lesz!

A végtelenbe fehérlő betonsík elvesző távolságából félelmetes morgás közeledik. A hang rohamosan erősödik, bőgéssé, súgó üvöltéssé fokozódik, s éles, magas hangon egyszerre felzendül a kompresszor idegtépő vijjogása.

Az úton őrjöngő sebességgel közeledik valami szürkén csillogó tömeg. Csontig ható bömböléssel villan el a nézők szeme előtt, hogy furcsa alakját a következő másodpercben már elnyalja a párás messzeség. Caracciola volt a Mercedes-gyár legújabb versenyautóján! Első útja csak olyan bemelegítés féle, visszafelé már lassan jön, alig 200 km az óránkénti sebessége.

Az első világrekord

A megafón tölcsérei még remegnek a hangvihartól, amely az előbb átdübörgött rajtuk, az emberek ezrei lenyűgözve állnak az élmény roppant hatása alatt, a beton még forró a halálos sebességgel rohanó pneumatik érintésétől, amikor a szpíker remegő hangja bejelenti az Európára szóló szenzációt:

Ernst Henne, a német világbajnok BMW-motorkerékpárján 16.62 mp alatt tette meg az egy kilométert és ezzel 246 kilométerre javította a szólógépek abszolút sebességi világrekordját.

Összeszorult torokkal állnak az úttest két oldalán az emberek. Még jóformán fel sem fogták, hogy mi történt, a tébolyult sebességgel száguldó embertárs még csak vízió volt, amikor már itt, a szemünk láttára, elérte azt a legnagyobb sebességet, amit ember eddig két keréken egyáltalán elérhetett.


Az izgalom tetőfokára lép, amikor bejelentik, hogy Henne a motoros világrekord után, most a 340 lóerős Mercedes-versenyautóval indul, hogy megdöntse a 247 kilométeres eddigi nemzetközi kategória-rekordot.

Akik ezt a most következő futamot látták, egész életükben emlékezni fognak rá. Az egyik irányból 290 km-es sebességgel száguldott el a félelmetes külsejű csukott versenykocsi. Mint valami tátott torkú ősszörnyeteg, úgy falta magába az utat…

Visszafelé jövet a kocsi felépítménye, a karosszéria felső alumínium része meglazult, Kétoldalt leszakadt, csak középen tartotta már néhány csavar. Az erős fémlemezt, mint vékony papírrongyot, lobogtatni, gyűrögetni kezdte a 300 km-es sebességgel szembeáramló orkán, a halálos csendben csak a gép fortissimója zúgott.

Hajszálon függött a versenyző élete. De Henne idegei ezt a próbát is kiállták. Bravúros hidegvérrel lassította le a gép sebességét, megmenekült.

A csukott kocsi, amelynek felső része csaknem teljesen levált, most már lassú tempóban vitte fel a depókhoz, ahol a szerelők egész serege nyomban hozzáfogott, hogy a sérülést helyrehozza.

Jön Caracciola!

Helyette most Caracciola szédül neki a pályának a nyitott versenykocsival. Észvesztő tempóban eszi a kilométert. Nem lehet leírni azt az érzést, amely elfogja az embert, amikor zsibbadt állkapoccsal, minden idegében megfeszülve, utána bámul a tűnő csodának.

Borzalmas és mégis olyan nagyon nagyszerű… Caracciola délután fél 5-kor először döntötte meg a nemzetközi rekordot. Átlagsebessége ekkor 288.9 km volt.

Órák múlnak. A várt világrekordok egy része megszületett. Henne tönkrement csukott versenyautójáról most lázas sietséggel szerelik le az áramvonalas karosszériát, hogy legalább, mint nyitott versenykocsi próbálja még egyszer megkísérteni a feladatot, amit a vasakaratú konstruktőr maga elé tűzött: túl a 300 km-en…

Közben néhány magyar versenyzőt indítanak. Egy magát megnevezni nem akaró sportember, N.N. álnéven, kék Bugatti gépjén végigsöpör a pályán. Öreg gép, alig ment valamivel többet a 180-as tempónál. Fitymálva néznek utána a kis franzstadti szerelő vagányok. Ezért igazán kár volt álnevet használni.

Azután motorosok jönnek. Ando és Kremm próbálgatják gépüket. Hiába. Közelébe sem jutnak a rekordoknak. Megint Henne indul. Ezúttal 500 km-es szólógépen. Egymás után ötször is végigszáguld a pályán. Csodálatos nyugalommal üli meg a félelmetes acélparipát, de a 220 km-es sebességénél nem tud többet kihozni gépével.

Estig hatszor futott neki és hatszor nem sikerült. Pedig csak hajszálon múlt a rekord, néhány tizedmásodperccel mindössze.

Újabb nemzetközi és világrekord!

Új hang vonít fel a pálya végén. Parányi, háromkerekű közeledik: Möritz 500 kcm-es DKW szejklkarja. A gyengébb idegzetűek elfordulnak, ezt már rossz nézni, fáj hallani. Mintha elátkozott lelkek kórusa vijjogna, borzalmas gyötrelemben, olyan ennek a parányi motornak az erőfeszítése. 150.90 km-re javítja a 130 km-es régi nemzetközi rekordot.

Alig jegyzik fel az időmérők a legfrissebb eredményeket, máris újabb szenzációja van a verseny utolsó félórájának. Henne 750 kcm-es oldalkocsis géppel fantasztikus tempóban zúdul végig a pályán. A hátborzongató rohanás a következő pillanatban már meg is hozza az eredményt: Henne megjavította az oldalkocsis motorkerékpár abszolút világrekordját is.

Alkonyodik. A közönség nagy észe már hazafelé szedelőzködik, amikor Caracciola a búcsúzó nappali világosság utolsó perceit még felhasználja arra, hogy kihozzon mindent abból a csodálatos gépóriásból, amelyet kezére, idegeire és mesteri tudására bízott a gyár vezetősége.

Egymás után lódul neki a fehér égő betonnak. Alig látni már, amikor az örömtől szinte reszkető hangon üvölti bele a magyar Alföld csendjébe és azon messze túl a megafón a világraszóló szenzációt: Caracciola gépe 317 km-es sebességgel felállította az új rekordot.