Magyarország – Ausztria 3:1

A magyar futballválogatott izgalmas küzdelem után váratlanul, de megérdemelten legyőzte az osztrákokat

Pont három óra. A tribünön a politikai és társadalmi élet előkelőségei. Az állóhely felől egyszerre kórusban kiáltja a tömeg: Hó-ó-óch. Fehér dresszben a pályára érkeznek az osztrákok. A szőke hajú Sindelar külön tapsot kap. Pár pillanat múlva dörög a tribün. Meggypiros dresszben megjelenik a magyar csapat.

A megafonon keresztül felhangzik az osztrák himnusz, majd utána, miközben a magyar himnusz hangjai mellett feszes vigyázban állnak a játékosok és a közönség, a pályára érkezik Gömbös Gyula miniszterelnök, akit Marinovics Marcell rendőrfogalmazó kísér páholyába.

Az olasz Barlassina, a meccs bírája, Gscweidl, valamint Sternberg csapatkapitányok sorsainak. Huj-huj, hajrás kiáltja a közönség és a magyar csapat szél ellen megkezdi a játékot. Sárosi gurítja el a labdát és máris Toldi fut vele, aztán Titkos beadja a labdát, Cseh fölé vágja.

Így kezdődik… Sindelarra senki sem vigyáz, úgyhogy könnyedén megfutamodik és a 16-os vonal utána megint Sindelar lő és Háda csukaszerű ugrással kapu mellé üti a labdát. Kornerrúgás eredménytelen.

Mi támadunk, Tamási lefut, de Seszta mellett kimegy a pályáról, Toldi gyors akciója szintén nem hoz gólt. Cseh lövése után a labda Seszta kezéről változtat irányt.
- Tizenegyes - kiáltja ezer torok.
Barlassina kezével int, hogy semmi…

Barosi fejjel nyomja előre a labdát. Platzer, az osztrák kapus megkaparintja. Változatos a támadás: amíg a magyar csatárok megtorpannak Seszta és Pavilcsek előtt, - a robusztus osztrák hátvédek nem kiemelik az ellenfeleket: - addig a bécsi csatárok, Sindelar mesteri trükkjei révén könnyedén jutunk keresztül a magyar fedezetsoron.

A tizedik percben bekövetkezik az esedékes osztrák gól. Sindelart mindig fedezetlenül hagyják. Mesteri húzásai révén hol a jobbszélső, hol a balszélső rohamoz. Vágó feltűnően halmoz hibát hibára és ekkor Donnenfeld becsapja Vágót, aki azt hiszi, hogy a balösszekötő leadja balra a labdát, ehelyett azonban hirtelen jobbra kanyarodik, Nausch előre lövi a labdát és a másik pillanatban Zischek a labdát egész közelről a magyar kapuba vágja (0:1).

Egy emberként ugrik fel a körlépcsőn elhelyezkedett osztrák tábor és a piros-fehér-piros zászlókat boldogan lengetik a levegőben. Toldi odarohan Barlassinához és figyelmezteti, hogy Zischek állítólag lesállásból szerezte a gólt.

A reklamáció azonban csak reklamáció marad. Most még jobban megzavarodik a magyar csapat. Feltűnő sokat hibázik a fedezetsor, csatáraink mintha nem ismernék az összjáték alapelveit és sokat csetlik-botlik a két hátvédünk is.

A tribünök népe dermedt csendben figyeli az eseményeket. Cseh addig-addig viszi magával a labdát, míg elveszik tőle. Sárosi leadásai rövidek. A fedezetek következetesen ellenfélnek továbbítják a labdát. Az osztrákoknál kimagaslik Nausch, aki, ha kell, hátul a kapunál segít, s mindjárt előretörve zavarja ostromra a csatárait.

Szinte szerencse, hogy az osztrák csatárok nagy technikai fölényükben túltaktikázzák az akciókat, és ha végre kapura lőnek, Háda a legügyesebben elhárítja a veszélyt. Most már hangosak az osztrák nézők és bátran bekiabálnak: Hopp, auf!

A magyar nevű osztrák balszélső, Horvat fürgén rohan el a fedezetek mellett, beadását Sternberg csak az utolsó pillanatban tudja elhalászni Sindelar mellől. Most már megállapítható, minden attól függ, meddig bír ellenállni a magyar védelem az osztrák támadógépezetnek, mert ha a második félidőig kibírjuk, akkor a kifulladt osztrák játékosok technikai képessége a minimumra csökkenhet.



A védekezés sikerül, de a támadás egyelőre nem. Pedig Sárosi nagy alánnal játszik, Seszta, az osztrák rádió gitáros-énekese, úgy ugrik bele, mintha agyon akarná taposni. Sárosi el is terül a földön, berohannak hozzá és nemsokára lelkes taps jelzi, hogy a legkiválóbb magyar játékos újra csatasorba áll.

Később Sárosi a Lázártól kapott labdával el tud menni Seszta mellett, gólt is rúg, de közben Barlassina megállítja a játékot és a – javunkra – ítél szabadrúgást. Biztos, hogy Itália kék ege alatt sem hallott még akkora füttykoncertet, mint amilyet ez alkalommal jogosan szolgáltatott a tömeg.

A harmincharmadik percben vagyunk, amikor Tamássy, az újpestiek fiatal szélsőcsatára végre megembereli magát. Eddig szinte félt a hatalmas termetű Nausch bácsitól, most azonban nem volt tekintélytisztelő, és faképnél hagyta az öreg futball rókát.

Tamássy lefut és ideálisan gyengeerejű labdát küld középre. Erre Sárosi kiugrik Sesztáék mellől és fejével, oldalról félfordulattal védhetetlenül beirányítja a labdát az osztrák kapuba. Kitörő öröm, eget rázó taps és éljenzés üdvözli a kiegyenlítő magyar gólt (1:1).

Ez felvillanyozza játékosainkat és most már erőteljesebbek az akciók, de még mindig sok a hiba, Gschweidl majd Sindelar lövését Háda nagy haverja tudja csak megakasztani. Vége az első félidőnek. a játékosok bevonulnak az öltözőbe, a pálya szélén pedig két mikrofónt állítanak fel és megjelenik Scmieger tanár, az osztrák és Pluhár István, a magyar rádió szpíkere.

Megkezdődik a második félidő rádióközvetítése. Újrakezdésnél mindjárt látszik, hogy újult erővel támad a magyar csapat. Első perc: Sárosi Csehhez fejeli a labdát és az – a levegőbe rúg. Szinte elképzelheti az ember, hogyan gurult tovább a labda, gúnyosan mosolyogva.

Második perc: Szalai rohamra küldi Tamássyt, aki szépen lefut, átadja a labdát és Cseh futtában a rátámadó Seszta elől Sárosihoz továbbít. A magyar centercsatár a labdát pontosan a kapu sarkába helyezi, Platzer utána tud még ugrani, de elfogni már nem tudja.

Most aztán mindenki, páholy, ülőhely, állóhely közönsége szinte ugrálva, tapsolva, éljenezve, dörögve örvendez a vezetésnek. 2:1-re vezet a magyar csapat. Alighogy újra kezdenek az osztrákok, Háda kifutással viszi el a labdát Sindelar feje elől és utána Horvát lövését védi elvetéssel.

Ostrom-ostrom után, bomba-bomba után. Irtózatos erővel dolgoznak az osztrákok. Nem várták volna, hogy a magyar csapat vezethet ellenük. Most már jó a fedezetsorunk is, különösen Lázár és Szalay. A védekezésben sincs baj és megfelelő ellentámadásokat is tudunk indítani. Sárosi tüneményesen megy el

Hoffmann mellől, aztán tovább rohan, majd hirtelen ördöngős módon ott terem Tamássy és most már ő rohan a labdával, aztán átadja Titkosnak, aki lő, de Platzer a levegőben úszva, elfogja a gólba tartó labdát.

Az osztrák csodacsapat utolsó fellángolása következik: Zischek, majd Donnenfeld bombalövéseit Háda felugrik, átnyalábolja a labdát, úgy zuhan le vele és aztán kirúgja. Itt fordult meg a mérkőzés sorsa, mert ha ennél az ostromnál az osztrákok kiegyenlítenek, talán lett volna még erejük a győzelem megszerzésére.

Háda azonban nem engedte be a labdát és most Szücs küldi előre csatárainkat. Seszta fogcsikorgatva rombol, irtó dühösen megy Sárosira, de mire odaér, a közmondás szerint fejezi be az akciót: A harag dühvel kezdődik és megbánással végződik. Kezét nyújtja a magyar csatárnak.

Toldi akkor kap Titkostól jó labdát, amikor senki sem áll körülötte, de mire megfordul, szerelik. A 40-ik percben végleg megpecsételődik az osztrák csapat sorsa.

Cseh megint folytatja driblisorozatát, de most már szerencsével, három osztrákot is faképnél hagy és aztán beadja a labdát, amelyre Toldi bőszen, nekivadultan rohan és a félmagas labdát csak úgy tudja elérni, hogy nekiugrik fejével és úgy tolja be a kapuba (3:1).

Továbbra is mi támadunk, az eredmény már nem változik, vége a meccsnek, a közönség betódul a pályára és Hádát, majd Sárosit a tömeg a vállára emelve viszi az öltözőbe.