Hatalmas uj lehetőségek a magyar export előtt az amerikai piacon

Az Északamerikai Egyesült Államok elnöke, Roosevelt néhány héttel ezelőtt utasítást adott, hogy állítsák össze az Unió importszükségletét árucikkek és származási országok szerint. Állapítsák meg a normális átlagokat, behozatal tekintetében, egyszersmind pedig az exportlehetőségek mérlegére is kíváncsi, mert valamikép junktimot akar teremteni a behozatal és árukivitel között. Elképzelése az, hogy kompenzációs alapon biztosítja az Unió exportját és összekapcsolja a feleslegek elhelyezését a szükséges nyersanyag behozatalával.

Ez az elhatározás alaposnak és reálisnak ígérkezik.

Fel kell készülnie a magyar gazdasági életnek arra, hogy a rövidesen megkezdődő átszervezés során biztosítani tudja az ország export érdekeit.

Magyarország 1925. júniusában kötött kereskedelmi szerződést
az Északamerikai Egyesült Államokkal és ezt az 1926: XXI. tc. foglalja magába, a szerződés pedig 1926. október 4-én lépett életbe. A megállapodás nagyjából a legtöbb kedvezményes elven alapszik és számos vonatkozásban elavult. A magyar piacon sokan az Uniót olyan piacnak tekintik, ahonnan nemes valutát kaphat az exportőr. Kizárólag a kivitel valutáris oldalait nézik és nem munkálják ki kellően a lehetőségeket, amelyek ilyen nagy fogyasztóterület meghódításával kapcsolatban adódnak. Már pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy vannak magyar cikkek, melyeket kezdett megismerni és rendszeresen vásárolni az Unió.

A magyar paprikára, újabban kitűnő minőségű borokra
és más szeszesitalokra, a magyar babra, hüvelyesekre kell csupán rámutatni, azonkívül, hogy az Unióban százezer számra élnek magyarok, akiket speciális hazai cikkekkel el lehetne látni, ha erre megfelelő szervezet létesülne.

Legújabban amerikai pamut eladására tett ajánlatot
egy ottani csoport, amelynek ellenében préselt szálas takarmányt vásárolt volna Magyarországon. Ez a kezdeményezés összekapcsolva Roosevelt terveivel,új perspektívát nyit a magyar export számára.

Magyarországnak nagy érdeke az automobilizmus fejlesztése.
Az amerikai autóipar a multban is tett ajánlatot olcsó kis kocsik szállítására, sőt hajlandónak mutatkozott arra is, hogy esetleg kölcsönt folyósít a magyar úthálózat kiépítésére. Ezen a vonalon haladhatna tovább olyan kereskedelmi vállalkozás, amely megfelelő összeköttetésekkel, szaktudással megszervezné az Unió és Magyarország árucsere forgalmát.

Igen nagyjelentőségű lenne,
ha a magyar fonóipar nyersanyagszükségletét is biztosítani lehetne pamuttal, amiből ott köztudomás szerint óriási készletek vannak. Uj kereskedelmi megállapodást kellene létesíteni az amerikai kormánnyal és pedig lehetőleg minél előbb, nem akkor, amikor versenytársaink már előkészítették exportcikkeik útját az amerikai piacra.