Időszerű-e a telepítés?

Abban a szerteágazó, sőt végletek felé kalandozó vitában, ami ma a telepítés és általában a földbirtokpolitikai műveletek szükségessége és időszerűsége körül folyik, jólesett hallanunk egy józan, minden pártpolitikán messze felülálló, a kérdés lényegével teljesen tisztában levő hozzászólást. Mayer János volt földmívelésügyi miniszter nyilatkozott ezekről a kérdésekről a minap egyik napilapunk hasábjain és azt fejtette ki, hogy a birtokpolitikai műveletek megkezdése elől nem lehet kitérni.

Mayer János agrárpolitikai tisztánlátása leegyszerűsíti ezt a kérdést,
amikor azt mondja, hogy a kormánynak körültekintő intézkedéssel el kell indítani és biztosítani olyan birtokpolitikát, amely a nemzet történelmi tradícióit és az időkszülte gazdasági követeléseket zökkenés nélkül tudja összeegyeztetni. Megszabja Mayer János a teendők kereteit és célját is, amikor azt mondja, hogy uj független kisegzisztenciákat kell teremteni, azokat megerősíteni és a falu egészséges emberfölöslegét visszavezetni a földhöz, ugy, hogy ujabb millió magyar ne csak elférjen, hanem tisztességesen meg is éljen ezen a földön.

Ime, a magyar birtokpolitika etikai és szociálpolitikai törvénye egyetlen egy szakaszban összefoglalva!
Mayer János valóban Károlyi Sándor gróf és Darányi Ignác szellemében szövegezte meg ezt a törvényszakaszt és mi sem volna kívánatosabb, mint az, hogy ezt a szövegezést mindenkinek íróasztala fölé vastagbetűs táblán odafüggesszük, aki birtokpolitikai kérdésekhez hozzászólni akar, mert ezzel a hivatott helyről jött örök mementóval érhetnők el azt, amit Mayer János is elérni akar, hogy ehhez a kérdéshez senki hozzá ne nyulhasson forradalmi hangulatban, a jelszavak izgalmában, hanem csak nyugodt légkörben, megállapítva a történelmi fejlődés követelményeit és a társadalompolitikai lehetőségeket, nehogy többet ártsunk vele a nemzetnek, mint amennyit használunk.

Felelőssége tudatában élő magyar ember másképp el sem képzelheti
a nemzet előbbrevitelét célzó birtokpolitikát, mint ahogyan annak lényegét Mayer János megállapította. Ebből a szemszögből nézve a kérdést és a társadalompolitikai lehetőségeket, egyszer és mindenkorra kiküszöbölhető a vita afölött, hogy vajjon megkezdendők-e már ma a birtokpolitikai műveletek vagy elhalasztandók jobb időkre. Ha ugyanis a birtokpolitika alatt azt értjük, amit értenünk kell, tudniillik egy törvényes uton biztosított állandó folyamatát annak, hogy a megmozdult földek földmívesek kezeibe jussanak, akkor Mayer Jánossal együtt csak azt felelhetjük, hogy igenis meg kell küzdeni ezeket a műveleteket.

Meg kell teremteni az arra hivatott kisemberek számára
a jogi lehetőséget arra, hogy földet szerezhessenek. Intézményesen kell kiépíteni a hivatásos földmíves számára a földhöz vezető utat! Hogy azután ezen az uton milyen lesz az utasforgalom, az másodrendű kérdés. Lehet, hogy egyesek, lehet, hogy tömegek indulnak el rajta. Ez már mindig a gazdasági viszonyok alakulásától függ. Mondjuk: a konjunkturától függ. Ha a konjunktura kedvező lesz, tömegek indulnak el, ha kedvezőtlenebb, akkor csak egyesek, akik egyéni szerencsésebb helyzetüknél fogva földet tudnak és akarnak szerezni.

Ismételjük, hogy nem a földszerzés tempója,
nem az uj otthonszerzők statisztikai számadata a fontos, hanem az, hogy a földhöz vezető ut állandóan nyitva álljon, azt semmiféle sorompó el ne zárja és állandóan jókarban, járható állapotban legyen. Tehát nem egyszer és mindenkorra szóló záros határidőn belül végződő földvásárt akarunk, hanem jogot akarunk adni az arra hivatottaknak, hogy akkor szerezhessenek maguknak földet, akkor alapítsanak uj otthont, amikor a viszonyok ezt leginkább megengedik.

A tulvérmes, de az élet iskoláját ki nem járt birtokpolitikusok
akkor tévednek végzetesen, amikor azt hirdetik, hogy két év alatt kell szétosztani kétmillió hold földet! Nem kell! Az kell, hogy minden gazdát cserélő föld elsősorban kisember kezébe jusson ma is, holnap is, tíz év mulva is. Az kell, hogy a kisembernek a földhöz való opciós jogát törvény biztosítsa. A többi már önmagától induló és hol növekvő, hol csökkenő jellegű, de állandó folyamat. És ez a folyamat az, amely egészségesen fogja megváltoztatni az ország birtokeloszlási arányát.

A lehiggadt józan észnek ezt a birtokpolitikáját
kell törvény erejével életre hívni. Ki kell tárni a kapukat, hogy azok, akik be akarnak jutni, ne legyenek kénytelenek dörömbölni rajtuk és azok, akik dörömbölésre izgatnak, kénytelenek legyenek leszállani a jelszavak vesszőparipájáról.
Vantsó Gyula dr.