Közérdekű volt- e a vasutak megváltása?

1931-ben tényleg itt volt az ideje a vicinális vasutak megváltásának, mivel a MÁV kezelése ellenére tört fuvarokat számítottak fel a szállító feleknek, ami megdrágította az áruk fuvarozását. Azóta teljesen egységesen számíthatja a tarifáit a MÁV, központilag történhetik nemcsak a műszaki, de a kereskedelmi üzletvezetés is. Más kérdés, hogy a tört tarifákon megváltás nélkül nem segíthetett volna a kormány.

Más lapra tartozik, hogy anyagi szempontból előnyösnek bizonyult-e az üzlet.
A felsőház egyik tagja erről a kérdésről részletes memorandumot dolgozott ki és kiszámította, hogy ha a koncesszió hátralevő idejére az évi maximális üzleti részesedést szembeállítják a megváltási évjáradékkal, akkor az állam évente mintegy 2.6 millió pengővel túlfizette ezt az utóbbi megoldást.

Ez a feltételesen vállalt kötelezettség
azonban végeredményében csak 1935. január 1-től mutatkozott volna a költségvetésben, mert az 1931. októberében kiadott kereskedelmi miniszteri rendelet szerint a fizetési kötelezettség akkor kezdődik meg. Figyelembe véve az 1931. októberétől 1934. végéig hitelezett összegeket, az állam fizetnivalóját szakkörök évi 9.6 millió pengőre tették.


Engednek a részvénytulajdonosok

Már a mult év őszén tárgyalás kezdődött
ebben az ügyben a kereskedelmi és pénzügyminiszterek kiküldöttei, a MÁV és az érdekelt bankok, illetve főrészvényesek között. Kenéz Béla tulajdonképpen tehát elődjének örökségét vette át és finalizálta.

Elsősorban a MÁV pénzügyi osztálya mutatott rá arra,
hogy az Államvasutak költségvetésébe ezt a jelentős többkiadást a csökkent forgalmi bevételek mellett csak nagy nehézséggel lehetne beállítani. De áttanulmányozva a szerződést, a Hév vasutak részvényesei is rájöttek arra, hogy az 1931-ben kötött megállapodás jogi szempontból nem megtámadhatatlan. Helyesnek bizonyult tehát új, kompromisszumos megállapodás elfogadása. A kérdés közérdekű rendezése körül dr. Senn Ottónak, a MÁV elnökének nagy érdemei vannak.

Az új megállapodás lényegében abban áll,
hogy a megváltást véglegesítik, az állam terheit viszont az eredetileg kontemplált 9.6 millió pengős évi összeg helyett 5.2 millió pengőben állapítják meg, ami kétségkívül jelentős eredmény állampénzügyi szempontból. Hosszú ideig húzódott a megbeszélés. Imrédy Béla pénzügyminisztersége alatt olyan javaslat is szóba került, hogy a terheket évi 4.8 millió pengőre csökkentsék. Ennek azonban később akadályai mutatkoztak, úgyhogy most Fabinyi Tihamér, mint a pénzügyminisztérium vezetője, előnyösnek találta, ha hozzájárul az 5.2 millió pengős annuitáshoz.

Az elvi megállapodás minden egyes pontban megtörtént
és a legközelebbi napokban formailag is befejezik a Hév vasutak megváltásának nagyfontosságú pénzügyi fixírozását, amivel hosszú időre, sőt valószínűleg véglegesen nyugvópontra jut ez a kérdés.