A kereskedelmi kormány a jövőben teljesen új alapra kívánja helyezni a közúti adórendszert. Az elgondolás az, hogy az adóalanyok úgy és olyan mértékben vegyenek benne részt, amennyire a közutakat igénybeveszik.

Ennek az új rendszernek az előkészítéseképpen nagyszabású forgalomszámlálást rendelt el a kereskedelmi kormány. A forgalomszámlálás célja annak a számszerű, statisztikai kimutatása, hogy a különböző jellegű forgalom hogyan állna legközelebb az igazságos teherviseléshez.

A közúti járulékrendszernek új felépítését befolyásolja az olasz megoldás is, ahol minden egyes üzemnek aszerint kell résztvennie az utak fenntartásával járó terhekben, hogy mekkora mennyiséget, milyen távolságra szállított, milyen jellegű utakon. Az új közúti járulékrendszernek a kitervelői szükségesnek tartják állami közúti kincstár létesítését, amely bizonyos autonómiával rendelkeznék és amelybe befolyó jövedelmeket – szemben a multtal! – semmiféle más célra nem lehetne felhasználni.

Már az eddig végzett forgalomszámlálás is rendkívül érdekes adatokat szolgáltatott az igazságos, arányos teherviselés szempontjából, szemben a mai adóval, amit pótadószázalékban és közmunkaváltságban teljesen sablon szerint rónak ki az adózókra. Kitűnt például, hogy a téglagyárak hónapokon át való fuvarozással sokkal messzebbmenően vettek igénybe bizonyos útszakaszokat, mint az egyáltalán elgondolható lenne.

Természetesen nyílt kérdés, hogy az igénybevétel megállapítása után milyen elvi meggondolás alapján lehet felépíteni az igazságos közúti teherviselési rendszert oly módon, hogy az valóban igazságos legyen.