Kina a fontsterling-blokkban

Kina lépése, amellyel a nankingi kormány szakitott az ezüst alappal, a nemzetközi pénzügyi életnek, de egyuttal a világpolitikának is nagy eseménye. A kinai kormány a birodalom egész készletét nacionalizálta és uj valutát léptetett életbe. Ennek bankjegyei ezután már nem válthatók be ezüstre, hanem az újonnan felállitott központi jegyintézet lesz a hivatalos pénzegység. Az a három kinai bank, amely eddig kinai pénz bocsátott ki: a Kinai Bank, a Kinai Központi Bank és a Kinai Forgalmi bank elvesziti szabadalmát: az uj bankjegyek értékállóságáról az uj jegyintézet gondoskodik, ennek viszont az a feltétele, hogy a kormány az államháztartást másfél év alatt egyensulyba hozza.

A kinai kormány, a nankingi kormány, nem ur
ugyan Kina egész területén, mert a Hoanghotól északra már a japán-mandzsu hatás egyre inkább érvényesiti az elszakadási törekvéseket, azonban a Honaghotól délre a nankingi kormány pénzügyi rendelkezései nyilvánvalóan minden tartományban is érvényesek lesznek. Négyszázmillió ember, egy óriási gazdasági terület pénzéről van itt szó és ezért bizonyos, hogy a kinai kormány elhatározása jelentőségében éppen olyan nagy, mint amekkora volt akár az angol font értékcsökkentésének ténye, akár Roosevelt dollármanipulációja.

Mi okozta vajjon a kinai kormány elhatározását?

Az ezüstvalutával rendelkező Kinának védelmi állást kellett elfoglalnia. Így tehát maga az a tény, hogy Kina letért az ércfedezeti alapról és a tiszta, manipulált papirpénzvalutára tért át, meglepetésnek egyáltalán nem mondható.

A kinai kormány pénzügyi tanácsadója Sir Frederic Leith-Ross
s nyilvánvalóan az ő befolyásának eredménye, hogy a kinai valutareform az angol fontsterling-blokkhoz való alkalmazkodást eredményezi. Könnyen lehetséges, hogy bizonyos angol pénzügyi müveletek, amelyek az utóbbi időben erős aranykiáramlást okoztak Angliából, már oda vezethetők vissza, hogy ezek az összegek a kinai pénzügyi probléma megoldásának megkönnyitésére voltak szükségesek, mint ahogy igen valószinü, hogy Anglia rövidesen valamely formában nagyobb kölcsönt is nyujt Kinának.

Az angol pénzügyi politika,
éppen ugy, mint az angol világpolitika, a különböző nemzetközi események között sem terelte el soha figyelmét Kinától. Igen valószinü, hogy noha Japán tiltakozik is a kinai kormány elhatározása ellen, mégis az van a háttérben, hogy Japán és Anglia között Kinára vonatkozólag egyezmény jött létre. Eszerint Észak-Kina, a Hoanghotól északra Japán hatalmi és gazdasági területe lenne, ezzel szemben a Hoanghotól délre maga Kina, angol pénzügyi befolyás alá kerülne. Angliában a külügyi hivatal egyes osztályai párhuzamosan csinálják a maguk politikai akcióit és senkisem gondolhatja, hogy mialatt Angliát az afrikai kérdés izgatja, azalatt Ázsiában, különösen indiai érdekei szempontjából, ne födözze a hátát Kinában, elsősorban Japán felől.