A dér és zúzmara megkülönböztetése gyakorlati jelentőség tekintetében

A dér és zúzmara előrejelzése (prog-nózisa) szempontjából igen fontos eltérés, hogy a dér általában szubpoláris vagy szubarktikus levegőfajtákban  keletkezik, zuzmara ellenben csakis tengeri (legtöbbször szubtrópusi eredetű) légtömegek beáramlása alkalmával képződhet.

A dérképződéshez szükséges levegő hideg az évszakhoz viszonyítva, a zúzmaraképződés ellenben a téli enyhülési hullámok jellegzetes kisérő folyamata.

Óriási különbség van a dér és a zúzmara közt gyakorlati jelentőség tekintetében. A dér szerény mennyiségénél és csekély tartósságánál fogva semmiféle következménnyel nem jár, pusztán gyönyörködtet finom kristályalakjaival és a felkelő nap sugaraiban szikrázó fényjátékával.

A zúzmara ellenben a legkárosabb időjárási jelenségek közé tartozik, mert sokszor roppant súlyával szétrombol fontos és értékes tárgyakat.

A villamosvezetékeket elszakítja, tartóoszlopaikat ki dönti, az erdőkben is gyakran komoly pusztításokat végez Az 1932/1933 évi zuzmarás időben Pilis, Börzsöny és Mecsek erdőségeiben 50-60 cm törzsvastagságú fák dőltek ki a hetekig reájuknehezedő óriási zuzmarateher miatt.

A távíró- és telefonforgalomban nagymértékű zavarok álltak be, sőt 1933 újév napján a bánhidai távvezeték is több helyen elszakadt, úgyhogy a főváros villamos forgalmának órákig szünetelni kellett.

A közhit a dérben olyan jelensége lát, amely mezőgazdasági téren okozhat súlyos károkat. Ebből a téves nézetből táplálkoznak az olyan kifejezések, mint ,,megcsípte a dér”, stb.

A valóságban mindig az alacsony hőmérséklet okozza a fagykárokat, nem pedig a dér megjelenése; a dér csak feltűnő kísérőtünete a fagypont alá szállt hőmérsékletnek. Az igazán súlyos fagykárok éppen azokon a páraszegény éjszakákon keletkeznek, amelyek igen hidegek ugyan, de képződéssel nem járnak, vagy csak nagyon csekély dérkiválásra adnak alkalmat. A dér tehát nem bűnös a fagykárok keletkezésében, hanem teljesen ártalmatlan mellékjelenségnek minősíthető.

Dr. Aujeszky László