A bágyadt magyar futballválogatott kikapott Párizsban

Franciaország – Magyarország 2:0 (1:0)

A magyar követség szombaton este vendégül látta a magyar csapat vezetőit és kísérőit. Vasárnap délelőtt futballválogatottunk tisztelgett a magyar követségen, utána gyenge ebéd következett és délután háromkor „harci mezbe” öltözve érkeztek meg a columbesi stadionba.

A párizsi olimpiász dicsőséges emlékei élnek ebben a pompásan felépített stadionban, amelynek árbocian francia és magyar zászlókat lengetett a szél. Huszonötezer néző, közöttük sok-sok párizsi magyar, helyezkedett el a tribünökön, amikor az angol Lewington sípjelére megkezdődött a francia-magyar mérkőzés.

A mérkőzés nagy részében sütött a nap, amely csak néha-néha bújt el a felhők mögé. A pálya nem volt síkos, száraz fű fedte, úgyhogy még emiatt sem lehet panaszkodni.
- Monsierur Szároszi…
Így szólították a franciák a magyar csapat centercsatárát. Ő indította el a labdát.

A magyar csapat így indult a küzdelembe:
Pálinkás – Vágó, Bíró – Szalay, Szücs, Lázár – Korányi II., Vince, Sárosi, Cseh II., Titkos.

Dietz Károly dr. szövetségi kapitány Sternberget pihentette és helyette játszott Bíró. A franciáknál a néger Diagne nem játszhatott, mert a tréningen megsérült és ezért helyettesről kellett gondoskodni.

A francia csapat összeállítása: Liense – Vandooren, Mattler – Charbit, Verriest, Delfour – Aston, Beck, Courtois, Dihart, F. Keller.

Változatos támadások indultak meg. Mindjárt az első percekben kitűnt, hogy a franciák három hátvéddel játszanak és a szélső fedezetek főleg az összekötőket fogják. Verriesnek külön feladata volt: állandóan Sárosira vigyázott. Civilben is rendőr, most is rendőr.

Feladatát el is végezte, mert Sárosi csak ritkán volt akcióban. Igaz, hogy megfelelő partnereknél ez is elegendő lett volna a gólokhoz, de a magyar csatársorban nem volt meg a szükséges átütőerő. A két szélsőnket mindig utolérték a franciák. Cseh és Vince nem tudott megbirkózni a francia védelemmel.

A párizsi magyarok többször is kiáltottak a pályára:
- Toldi kellene ide!
Toldi azonban ugyanakkor fájó derekát borogatta budai lakásán.

A franciákban nagyobb volt az energia, mint a magyarokban. Az egyik összecsapásnál Szücs megsérült, lábrándulást szenvedett. Helyére Turai állt be.

Ő sem változtatott sokat a helyzeten, mert a 40. percben a fürge francia csatárok ott teremtek a magyar kapunál, Pálinkás elfogta a labdát. Courtois csatártársaitól támogatva, benyomta Pálinkást a kapuba.

Pálinkás be is esett a hálóba, de még előbb kidobta a labdát a mezőnybe. Előállt tehát az a helyzet, hogy labda helyett kapus került a hálóba, viszont az angol bíró úgy látta, hogy Pálinkás már a gólvonalon túlról halászta el a labdát és csak azután dobta ki. Ezért habozás nélkül gólt ítélt. 1:0-ra vezettek a franciák.

Vince megsérült. Dietz Károly azonnal intézkedett, hogy helyére Balog álljon be. Balog meg is kezdte a játékot, de ezt észrevette a bíró és közölte Dietz Károllyal, hogy megállapodások értelmében csak az első félidő 40. percéig szabad játékost cserélni.

Ez az idő már 3 perccel elmúlt és így nem engedheti meg a játékoscserét. Nem lehetett más tenni: továbbra is a sérült Vince maradt a csapatban.

A második félidőben erőteljesebb magyar támadások következnek. A szerencse azonban most sem szegődött mellénk. Hiába támadnak, a 18. percben pompás francia összjáték vonult végig a pályán és Duhart remek fejesgóllal pecsételte mega magyar csapat sorsát (2:0).

Most állandósult a magyar csapat támadása és a franciák csak ritkán tudtak a kapunkhoz feljönni. Igaz, hogy ezek az ellentámadások rendkívül veszélyesek voltak és a magyar hátvédeknek csak nagy erőfeszítés árán sikerült a francia csatárokat szerelni.

Az eredmény nem változott. A végén Pálinkás újabb bravúrjára volt szükség, hogy a további francia gólokat megakadályozza. A magyar csapat bágyadtan játszott. Hiába, érezték még a vasárnapi osztrák-magyar mérkőzés fáradalmait.

A magyar csapatnak és általában a mezőnynek legjobb játékosa Vágó volt. Bíró ellen sem merült fel kifogás. A fedezetsorban Szalai emelkedett ki, de nem volt rossz Lázár és Szücs sem. A csatársorunk nem tudott megbirkózni a francia védelemmel.

A franciák jó beosztással, lelkesedéssel és gyorsan futballoztak. A három hátvédrendszer megzavarta csatársorunkat. Az angol származású Aston és Courtois emelkedett közülük. Lewington, az angol bíró, több tévedésével a magyar csapatot sújtotta.